" A hülyék sosem elegánsak" ( Giorgio Armani ) "Pedig gyakorta próbálkoznak vele ..." (Ugodi Tibor)


Lefőtt a kávé


A címben lévő idézet talán a leginkább ide való, mert divat és stílus kérdése van porondon, akkor valóban csakis a legmegfelelőbb embertől kell idéznem. Lehet valami vagy nagyon extrém, vagy túl semleges, de a köztes állapot ebben az esetben is a valóban vállalhatatlant hozza elő belőlünk, ami leginkább a „hülyék” kiváltsága. Ugye mi a tízmillió (már nem annyi, de reméljük lesz megint) foci, politika, atomfizikus, vírus kutató, és stílus szakember országa vagyunk? Igen. Így bátran írhatom és írom is mire gondolok sorokba szedve az idézethez híven. A pontokat a facebook oldalamon kirakott képek alá érkező kommentek ihlették. (Sértődés ne essék, mert a mögöttes szándék inkább jobbító!)


A "trottyos" példa


1, Utáljuk a túl rövidre szabott nadrágok szárát, ha azt stílus fotón látjuk, de elfogadjuk, hogy letaposott, duplán harmonikázó "trottyos" nadrágszárak futkároznak az utcán. Ellenben, harsányan tudunk röhögni, ha ezt egy közszereplőn látjuk viszont.


Dédapáink hosszú ujjúban nyomták ... hol van az már


2, A rövid ujjú ingek mellett hevesen érvelők a hőségre hivatkozva felejtik le, mint a rossz tanuló a másodfokú egyenlet megoldóképletét, hogy dédapáink a rekkenő melegben kezükben a kaszával hosszú ujjú ingekben arattak, de egykori kávéházak és éttermek főurai szintén karjukon a tányérokkal csakis hosszú ujjú ingekben, néhol még köpenyekben szolgáltak fel az ételeket. Hidd el nem voltak "bolondok", tudták mi a legmegfelelőbb és a legjobb.



Szandi és zokni, vagy zokni se ... kellemes és kényelmes.


3, Undorodunk a zokni nélküli és / vagy a titokzoknival hordott bőr cipők, sneakerek látványától, de elfogadjuk, ha az utcán igénytelen láb higiénia mentes, pedikűrt messze kerülő szandálokból kikandikáló lábikók jönnek mennek, vagy éppen olyan zoknik melyeket nagyon régen vettek le a boltok polcairól, és már a pókháló szővi be a lábujjak hegyét. Nem beszélve a rohamosan terjedő és szinte már alapszett; Crocs papucs.



Ebből még baj lehet ....


4, Nem tudjuk elfogadni, ha valami úgy van szabva-varrva, hogy pontosan illeszkedik a viselőjének alkatához, mert túl szűknek, vagy túl rövidnek találjuk, alapból elfogadott ennek ellenkezője a legalább két számmal nagyobb ruhák ligő - lógó látványa, „mert úgyis bele fogsz hízni” személettel élünk bele a világba.



Mi csak a "before"-ban hiszünk.


5, Minden, ami kicsit kilóg az átlagosan slampos viselettől szemet szúr, de nem bántja a szépérzékünk az általános igénytelenség.



Mobil mánia


6, Eltúlzott „luxus” dolognak tartjuk, ha valaki követi az adott divat trendeket és vagy stílusosan öltözködik, de elfogadjuk szemrebbenés nélkül, hogy a legújabb mobil legyen a kezünkben, abszolúte felesleges fejlesztésekkel felcicomázva és túlárazva. Ugyanez a legjobb és legújabb autókra is vonatkozik. Visszük mintha ingyen adnák.



Bezzeg a hercegi elegancia, makulátlan és tökéletes.


7, Stílus ideaként nevezünk meg olyan személyeket, ha divat kerül szóba, akik koruk miatt és pozíciójuk végett szabott kereteknek megfelelve kell, hogy öltözködjenek, de nem értjük meg, hogy a világ elenyésző részét képezik ők. (királyi házak hercegei, idősebb színészek, korosodó stílus tanácsadók) „Bezzeg ők tudják mi a stílus!” Kedvenc könyvem a "Hogyan legyünk boldogtalanok: Az önsorsrontás tudománya" remekül írja le, hogy kivel és miért érdemes anyagi egzisztenciális helyzeted összehasonlítani, ha tökéletesen boldogtalan karanál lenni.



Méretpontosan, elvágólag és milliméterre pontosan.


8, A divatra úgy tekintünk, mint egy matematikai feladatra, csakis szabályok szerint lehet művelni, de közben nem értjük meg, hogy mi az valójában; szabadság, művészet, életérzés. Porosodó szabálykönyvek és stílus lexikonok adatait mormoljuk, amit aztán mi sem tartunk be, de jópofa hangoztatni őket, kommentelni és hivatkozni rájuk. Bájdövéj; "a bespoke viselése, feltételezi a kulturális örökség hordozását" vagy valami hasonló.



Ez milyen "olaszos már"


9, Imádjuk a déli országok lezser megjelenését, (Főleg, ha "Talján"!) de ha nekünk kellene elmozdulni abba az irányba, rögvest szúrós sün pozícióba merevedünk. („Ők megtehetik persze, mi nem.”) Rossz példa viszont az úgynevezett "álolasz" megjelenés, amit soha, sehol, senki nem hordott Olaszországban. ( Dupla galléros ing, echte török/kínai bazári zakó . )



Őt ki irányította?


10, Úgy gondoljuk, hogy egy „globális ultra liberális háttérhatalom” erőszakolja a férfiakra is az „elfogadott”, „megszokott” móditól való eltérő stílusokat és ezt, mint "ige" hirdetjük is bárhol bármikor, közben pedig azt látjuk, hogy ez valóságban teljesen máshogy van és volt, mert semmiféle „erőszakszervezet” nem akar senkire semmit ráerőszakolni. Perze itt is kivétel a nagy fast fashion márkák szinte már unalomig nyomott "uniszex vagy "semleges nemű modelljei", az elfogdás politikai térnyerése végett.



Szeretjük a "kényelmet".



10 +1, Mindent felülírhat a kényelem és megszokás, mert az attól való eltérés félelmetes.

Bárcsak ott tartanánk, hogy ezek a mondatok végre eltűnnének a süllyesztőbe! Helyette befogadóbban tekintenénk a világra, kritikusabbak lennénk a saját környezetünkkel szemben, és nem sértődnénk meg, ha erről valakinek más véleménye van. A merev és avítt álláspontokon kellene úgy változtatni, hogy közben ugyanúgy merevnek és avíttnak kellene lenni az igénytelenség, és nemtörődömséggel szemben. Minden mondatom mellé oda kell tenni, tisztelet a kivételnek, ami meg ugye erősíti a szabályt. Mondjam; sajnos!

Barátsággal;

Tibor










568 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése