Ki foglalkozik majd az, "átlagférfiakkal?

Te, vagy a nyertes?

Nézem a stílustanácsadással foglalkozó oldalakat, embereket és azon gondolkodom, hogy valami nagyon el lett cseszve. Igen, nem leszek finom, mert nem lehetek az. Immáron tizenegy éve tettem fel az "életem" arra, hogy szerény keretim közt próbáljak javítani az átlagférfi öltözködésén.

Sikerek voltak, kisebbek, nagyobbak is talán, de a radikális áttörés nem jött el, és talán már nálam ez nem is lesz meg.

Írom pesszimistán mindezt, annak tükrében, amit az utcán vagy bárhol körülnézve látok. Pedig mennyien nyomják!

Mennyien?

Soknak tűnik, de közben nagyon nem az. Mivel a "stílus van, minden van" és a "szeretet túltengő mételye", a "ingyenes stílustanácsadással várunk" szlogenek mögött csupán az az öt százalék férfi érintett, akit egyáltalán ez érdekel és nem kap azonnal sírógörcsöt, amikor az előzetes kalkulációt meglátja. Ennyi lesz az annyi!

A majom is tud festeni.

A majom is tud festeni, így aztán marad a könnyebb út, vagy még az sem. Vagyis a "felső tízezerért" miatt megy a harc, illetve értük, míg a megmaradt kilencven le van...

Mert a stílus nem lehet mindenkié főleg, ha nem tömött a tárca a bankszámla. Hiába fognak, most ezerrel támadni az érintett "szakemberek", de ez így van.

Nem érdekli őket az utca embere, inkább írnak, beszélnek lekezelő és megvető mód róluk, vagy emlegetik a "bezzeg az olaszokat". (Akik, már szinte nem is "Bezzegek"!)

"Nápolyi váll" és "full bespoke", széles rever és csempészett anyagok. Ez a bűvészet. Mögötte pedig a nagy üresség és tartalom nélküli "rongyrázás".

A kiskanálban egymás fojtogatása.

A szomorú végeredmény.

A sok "personal styling" vége pedig a fenti képen jön le; a titokzokni kivillanó magánya. Megérte a pénzt és időt, hogy aztán egy közepes anyagi képességű egyetemi tanár is jobban öltözködjön, mint az, akinek "mindene lett, mert stílusa van". (Szia uram! ´)

Van baj, nem kevés.

„Szarban vagyunk, evező vagy iránytű nélkül... Kulturálisan, politikailag, bárhová is nézek. Nézem a vezetőket, kultúránk minden területét, és tűnődök, mi tehetné jobbá. De ötletem sincs.” Nézzen az ember hírtévéket, olvasson újságot, menjen a netre, „a világunk pokolra jutott”.

„A kölykök őszintén azt hiszik, ők a közepe a kibaszott világnak. De, amikor kikerülnek a valódi világba, az olyan nekik: »A fenébe, talán nem minden rólam szól!«”

„Ki ma a fiatalok hőse? Valami idióta, aki nem tud énekelni vagy írni, vagy csak rázza a seggét 11 évesek előtt”

(Gary Oldman - PlayBoy interjú )

Milyen igaza van.

Ott tartunk, ahogy apám szokta mondani; " Gyere velem, én se megyek sehová!"

Hol a kijárat?

Dühös vagyok, mert valóban nem látom a "kijáratot". Az érdektelenség és a magamutogató kivagyiság közt keressük a középutat, de valahogy nem jön össze. Az lesz az elismert "sztár", aki naponta legalább egyszer letolja a gatyáját és bekerül a bulvárba, vagy álságos dolgokkal keres magának "szeretet lájkokat".

Ettől viszont az átlagférfi öltözködése, stílusa nem lesz jobb. Sőt!

Nehogy ennyire szomorúan záródjon ez az írás.

Én érzek még annyit magamban, hogy egy utolsó próbát tegyek. Az általam képviselt gondolat nem változott, az átlagférfiak az én "embereim". Velük van dolgom, hiszen ők vannak többen. Persze lehet anyagilag nem vonzók a "kalózok" számára.

A feleadat nem kicsi. Nagy!

Csak úgy tudsz segíteni, ha te is beleállsz és osztod, amit én írok, mondok, képviselek. Az összes csatornán, insta, face, TikTok nyomom, neked csak annyi a feladatod, hogy kedveled osztod vagy "szorzod".

Én az átlagférfi stílustanácsadója vagyok, leszek, maradok!

Barátsággal;

Tibor