„ÁLLÍTSÁTOK MEG A FÖLDET, KI AKAROK SZÁLLNI." (Avagy, hány szabályt kellene betartani.)


Én erősen fogom, hogy ne induljon el!


Egyszer egy zsidó barátom mondta, hogy annyi vallási szabályuk van, hogyha betartaná mindet nem érne rá élni.

Remélem ezzel még nem leszek antiszemitának bélyegezve, ebben a hiperérzékeny világban, ahol szint mindent szabály rendez, és persze nem sértettem meg senkit!

Ami miatt ez eszembe jutott, hogy a divat és az öltözködés körében is annyi szabály és tradicionális dolog van. hogyha azt mind követve betartanák, nem lennének újító gondolatok, és nem születtek volna új stílusok. Mindamellett pedig nem élne meg egyetlen egy stílusguru sem, aki a szabályok betartására szólít fel a nap huszonnégy órájában. Pl. én sem, ( de ezt hagyjuk...)!


Egyik híres szabályszegő. Nincs olyan, hogy "fehér nadrág".


A példák sora, a teljesség igény nélkül.

Ne vegyél fel kockás, rácsos mintát csíkos mellé! Aztán jön szembe velem az instán egy több százezres követői számmal rendelkező blogger, vagy egy remekül öltözött és stílusos férfi egy filmben kockás ing, hozzá egy halszálka mintás öltöny kombinációja van rajta, és nincs okom őket bántani. Nem lehetett azt mondani rájuk, hogy „bakker” ezek meg mit képzelnek. Mert nem bántó, és esztétikum szempontjából sem láttam rajtuk kivetnivalót. A szabályok szerint a képen látható, fehér nadrág sem létezhetne ebben a formában, és "ajvé" a mellény alól egy öv is kikandikál.


Az abszolút szabályszegők; csőnadrág, gomba frizura.


Az örök dilemma, a szűkített és a lezserebb fazon harca.

Jöttek a hatvanas évek, és a bőségráncok eltűntek, csőnadrággá vált az eddigi bővebb szarú naci, és a zakók is amolyan „kis hülye Pistike” látszatot keltették. Nézd csak a meg a Beatles fiúkat. Sokan kiabáltak és nem értették mi ez. Majd bevett lett és stílus, onnan elfogadott és még irányt mutató, nem beszélve a chelsea csizma divatba hozása is hozzájuk köthető. (Dobott is hátast a konzervatív angol szabászat.)

Az azt követő években és évtizedekben jöttek – mentek a szűkítés és a bővítés körüli polémiák. Mára ott tartunk, hogy majdnem mindegyik forma megmaradt, mondjuk a túl extrém mód, bő vagy túl szűk természetesen most is nevetség tárgyát képezi. Skinny V/S XXXXL.


Színes zoknik, és meddig érhet a nadrág szára.


A férfi stílusban szintén változó, de mégis valahol a kőtáblába vésett szabály, a nadrág szárának hossza. Ebben nem is lenne nagy eltérés, ha a közös nevezőt betartva látnánk viszont a modelleken. A cipőt éppen elfedő az alap, nem buggyanó szár, vagy a túlzásba vitt rövid bokalengetés lenne általános. Persze, hogy megy a vita … naná!

Vele együtt pedig a kivillanó zokni színe, vagy egyáltalán a megléte is vita és szabályok tárgya.

Mi lenne, ha konszenzus lenne végre ebben is?


Mennyi gomb lehet begombolt?


A zakó gombolása, a három gombos felül záródó, egykor nagyon menőnek számító, majd azt lecserélő két gombos és lejjebb záródó stílus, ami a mai trendet illeti, alapból teljesen mindegy is. Vicces, hogy ezen is megy néha még a cicaharc, holott nagyjából mindenkinek igaza van. Jönnek mennek az évek és ez, vagy az lesz a zakó szabásának trendje, alapnak egy közös pont mard, hogy a zakó egy és állandó örök darabja lesz a férfiak elegáns megjelenésének.

A mellényről nem is beszélve, hogy egykor VII. Edward király nem bírt a hasától a lovon úgy ülni, hogy ki ne gombolja a mellénye alsó gombját, innentől ez lett a szabály, ha mellény gombolása volt soron. Azóta szegény Edwardnak is mindegy lett, hogy gombolja a mellényt, de az „előírás” itt maradt ránk. Arról nem is beszélve, hogy ez amolyan városi legendából lett kritérium.


Annyi szín van rajtam, hogy kanári lehetnék.


A férfiak "örök szabályrendszere" szerint, csak három színt lehetne viselni. Aztán mégis be, becsúszik eggyel több. És akkor mi van? Egy "bazi nagy" stílus lexikonnal fognak fejbe verni, hogy térj végre észhez, mert ez a szabály? Én azt gondolom, hogy nem nagy vétek, ha több az, csak harmonizáljon.

A cipők alakja is átment egy sor változáson, hogy aztán megérkezzünk a mai elfogadott formához, illetve visszatértünk a divat hullámzásából.


Kocka orrú, a kétezres évek imádott cipője.


Ki, ne emlékezne még a kétezres évek kocka orrú cipőire, amire ma azt írjuk förtelmes. Akkor mindenki ezt hordta és kereste. Vagy ott van, a mára teljesen elfogadott hosszúkás hegyesebb keskeny kiképzésű, vonalvezetésű amolyan olaszos cipő modellek, egyesek szinte irtóznak a látványától is, - míg talán a többség – csakis ebben tudják a lábukat elképzelni. A cipőtalp is változott, és őrületeket követett, az ötvenes évek magas gumitalpú surranói jöttek mára vissza, még olyan neves olasz manufaktúrák esetén, mint a Bontoni, vagy a GG.

Illetve a cipők esetén szintén egy hamiskás szabály, hogy öltönyt viselve csakis oxford cipő lehet a lábunkon. Ez is sántít, de persze egy szép oxford jobban mutat, mint a szegény derby.


Merre tart a világ? A divat mondja meg kivagy.


Rághatjuk a gittet, de egy dologban biztosak lehetünk, amig a föld forog és a divatipar dolgos mesterei iparkodva serénykednek, mindig lesz min vitatkozni, hogy ez miért jó, vagy épp miért borzalmas.

Egy, ami mára biztos, hogy a kényelem egyre nagyobb úr lesz, így a szabályok felett inkább elsikló, vagy azt hanyagul kezelő divatirányzatok nyernek teret. Az, hogy ez mennyire nagy baj, vagy sem, én megítélni nem akarom, és nem is tudom. Ami viszont marad, hogy a stílus az örök, a többit meg megette a fene, így kár rajta vitatkozni, csatározni. A szabálykönyveket meg lassan, de biztosan újra írjuk.

Barátsággal;

Tibor


217 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése