Sztereotípiák.

2018.04.28

Indulás van! Fotó: Galló Kriszta

"Nézd már a csávó milyen már, sárga naci meg az az idétlen zakó. Bakker ki ez, ha nem egy kiskancsó!"

Nem rólam van szó? Fotó : Galló Kriszta

  Hány és hány hasonló komment, beszólás és viccesnek szánt odavetett mondat szól így. Ugye ismerős? Nemek az; mivel majdnem szakmám ez, amit itt művelek idestova ötödik éve, már fel sem tűnik, vagy inkább teszek rá. Megtanultam, hogy azt is nézni kell, ki írja, mondja. Legtöbb esetben önértékelési gondokkal küzdő "izom agyak", vagy a számtekbe rejtett "kockák". A "kockák"; ők inkább egy bitben fejezik ki érzelmieket. Van barátnőm, letöltöttem.

Alhasi problémák is bejátszanak.

   Az is fontos, vagy talán a  legfontosabb, miképp jutottunk ideáig, hogy ezek a mondatok ki lettek mondva, le lettek írva, oda lettek biggyesztve, egy - egy képes poszt, vagy divat és stílus blog alá, mellé. Talán tudjuk mire ez a nagy tiltakozás a divat ellen? Én egy dologban tuti biztos vagyok, mégpedig abban, hogy a "nagymagyarsztájlisztek" is hibásak. Azért, mert építették a sztereotípiák hegyének, ormait maguk köré. Mielőtt néven nevezném őket, egy dolgot azért tisztázzunk, gyáva vagyok hozzá. A fene akar pereskedni, meg amúgy is ez egy igazi belterjes szakma, tehát jobb, ha az ember vigyáz. Meg az is benne van, hogy én még mindig egy outsider vagyok a nekik. 

Ők megtehetik?

  Lehet úgy is vitriolba mártott klaviatúrán írni, hogy csak utalásból és a sorok közt ismerjen rá a szerencsétlen magára. Mert bár ez erős szó, de igazi bal@szok gyülekezete, hogy bántódás érje őket. Azt gondolják, hogy másolva, majmolva a látott példákat, trenderek lesznek. 

  Megnézték vagy ezerszer az "Ördög Pradat visel." filmet és máris, Stanley Tucchinak érzik magukat. Flegmán dobálják ki a gardróbból a számukra, illetve az adott műsor rendezőjének utasítására a ruhákat, közben erőltetett kacajjal a szájuk szélén mondják, "ez fertelmes". "Gardróbrendezés" a pontos neve ennek a műveletnek. Az alany, akinek épp el kell venni a maradék magába vetett hitét, pedig eljátssza a neki szánt balfék szerepet, hogy eddig szinte semmit sem tudott a divatról és a stílusról. Ellenben most jött a "nagy mentőangyalka" és máris tudja, hogy többé bugyirózsaszín tangát, nem kellene felvenni átlátszó fehér, testhez tapadó nacihoz. Ájvé, hogy eddig ekkora sötétség volt a kicsi butus fejében, de nem baj mert az "édi - bédi" szupercuki "peszolnálsztájliszt" rendbe rakja, és mindjárt más lesz minden.  Itt érkeztem meg ahhoz, hogy sugárban kezdjek el hányni, már elnézést azon olvasóimtól, akinek nagyobb a vizuális érzéke, és a lelke pedig pihe puha érzékenységű, de engem ez nagyon bosszant, és végre ki kellett írnom magamból, mint azt a nagy lélekbúvárok szokták volt mondani a "betegnek". 

  Ne adj isten, véletlen belenéz az átlag férfi egy hasonló műsorba, bár nem hinném, hogy véletlen lenne ez mint, ahogy az sem véletlen, hogy a legtöbb passzív olvasója a női magazinoknak, az erősebb nem képviselője, azt látja, amit; és rögvest messze rohan, hogy még véletlen is köze legyen ehhez a szent borzalomhoz. Avagy, hogy rontottak megint egy jót azzal, hogy erősítik azt a látásmódot, ami amúgy sem volt gyenge. Kinek a hibája ez? Én úgy gondolom, hogy azoknak, akik ezeket a sztárolt, agyon "hájpolt" stílus szakembereket, minden egyes hasonszőrű műsorban, ugyan arra a szerepre kérik fel. Hibásak, a honi "sztájlisztek" is, mert imádják ezt az egyen szerepet, az affektált begyakorolt mozdulatokat, és azt, hogy szinte fürdenek abban a meleg trutymóban, ami körül veszi őket. Ettől gondolják azt, hogy művészek lettek, és a művészek, amúgy is "mások", és érzékenyek, de közben meg betanultan zsarnokiak, és kemények, mint a fagyi, amit az aszfaltra ejtettek. Látták ezt, tehát ezt kell nekik is csinálni. Kis butusok, mit gondoltok, a stílusszakember csakis "más" lehet. Idézve a klasszikust; "Ló@aszt, mama!"

Alpha-M, a pozitív példa.

   Szomorú ez, mert közben pont az ilyen klisék miatt, fordul el sok férfi a divattól, és gondolja azt, hogyha ezektől kell elsajátítanom a stílust, hát nem biztos, hogy szeretném. Közben meg nem így van, mert a divatszakma csak idehaza ontja magából ezeket az "egyengurukat". Több ezer blogger, és stílus szakember futkos a világban, még akár a "grenderek" közt is, akiknél ez a viselkedés verné ki a biztosítékot. Jó példa rá, az USA egyik legjobb stílus, életvitel és divat tanácsadója, akinek csak a YouTube-n mára hárommillió feletti a feliratkozója lett. Aplha M, vagyis becsületes nevén; Aaron Mariano. A benne rejlő példa pont az, hogy az affektált és megjátszott személyiség, teljesen távol áll tőle. Ami a szívén, a száján. Látva rengeteg "átalakító" videóját, egyeben sem leltem arra, hogy dobálta volna alanyai ruháit, holott számos borzalmas outfit került a közelébe. A titok, amiben ő a legerősebb, hogy nem szerepet játszik, hanem önmaga az, amit képvisel és átad. Hitelesség, ezt így mondjuk szépen magyarul.

Dőljünk hátra, és ne "feszüljünk" bele.

  Csak remélni tudom, hogy hasonló stílus tanácsadók kerülnek majd előtérbe nemsokára nálunk is, és eltűnnek a "...kocska" végződésű "fiúkák", és végre valóságos "férfiak" veszik kezükbe, a megoldás kulcsát. Addig meg míg ez nem következi be, kövessétek a blogom ; na jó, oké ez most tőlem volt kicsit erős ... De miért is ne?

Barátsággal: Tibor