Szandálügyi bejegyzés.

2018.07.20

Vagy mégis?

  Amikor belecsapok a lecsóba, és véletlenszerűen rákeresek a férfidivat, férfistílus, férfi öltözködés kulcsszavakra a google-n, avagy "ráguglizok" mint az egyszeri kislány a "lehetek e terhes, ha csak sz@ás volt" (elnézést kérve) kérdésre, csak úgy omlanak a keresőbe a zokni - szandi kombós képek és írások. Mintha ez a probléma lenne a legkardinálisabb nemzetközileg elismert stílusbaki. Az is, de a rosszabb az, amikor az a férfi vagy, aki Crocs papucsban várja az "igazi szerelem" érkezését. 

Ő már megtalálta!

Bár tudom, hogy a legtöbb lájkot is ez hozza az adott blogger számára, mert tudja, hogy azok a hölgyek is mennek erre a tematikára, mint a darázs a vattacukorra, akik hátán a nemlétező szőrszál égnek áll a látvány sokkhatásaként. A férfiak pedig azért mert tudják, hogy nem szabadna, de mégis annyira jó a tilosban járni. Másrészt pedig azok, akik dafke dacos haraggal állnak szembe, a "stílusdiktátorok" adta negatív megítéléssel. 

Ne higgy nekik, hisz vétkeznek!

 Rakjunk rendet, mert nem vagyunk mi akkora kertének, hogy mindent és minden alkalommal elkaszáljunk, csak azért mert. Gondolom a fejekben az a kép dereng, amit gyakorta látunk kis hazánk fővárosának legfrekventáltabb utcáin is grasszálni. Frottír zokni, tépő zárás extra műbőr szandál, vagy a faterom kipókhálósodott szürkésbarna cérna zoknija és hozzá az valódi bőrből készült szandálköltemény, amit attól lett trendi, mert még az Állami Áruház pult alóli készletéből került a lábra. Nos ez a sajnos a rögvalóság! Viszont most én védelembe veszem a nyári lábbelit, és pár képpel illusztrálom, hogy miért lenne a szandálnak a lábon a helye. 

Őket már nem kell védeni, már védett vadak.

Tudom koromból adódóan azért is irtózom a nyitott ide oda csatos lábtartótól, mert amikor rám adták, a homok belement, vagy egy rendeset nem lehetett benne focizni, mert a lábujjad ment tönkre, és a zokni estére, ha csak nem terepszínű volt, vette fel a környezete színét, amolyan városi mimikri. Így aztán amikor végre saját lábra állva hoztam döntés, a lábamon viselt ügyekről, soha többé nem lett szandál. A másik szintén történelmi oka, hogy az egykor keletiesebb németek, mást nem is hordtak nyáron, mint a megkésett hippik, a bőrszandiját mezítláb, és favágó kockás inget farmerdzsekivel a balatoni nyárban, és ugye ki akart hozzájuk hasonlítani akkor és ott, ha csak nem a Stasinak dogozott. Erősítve a döntést, hogy férfiember nem hord szandált. 

A pozitív példa?

 Pedig de! Avagy annak is meg van a helye és ideje, na meg stílusa. Ami nem is igazán szandál, hanem saru és a szandál keveréke. Az anyag, amiből készül csakis bőr lehet. Ne legyen tépőzár, mert egy férfi még ha nyitott lábbelit akar hordani, nem lehet gyerek, hogy ne tudjon egy pár csattal elbánni. Ahhoz, amiről itt most írok, soha, de soha nem lehet zoknit húzni. Ebből adódóan a láb esztétikai kívánalmai sem tűrnek meg semmi "undort keltőt". Avagy a pedikűr és szőrszálhasogatás rendbe kell, hogy legyen. Fontos, hogy ezt a lábbelit, még ha a viselője annyira kényelmesnek is érzi, hogy legszívesebben mindenhova ebben menne, mégsem teheti meg. Mert ezt kifejezetten plázsok és strandok közelébe termettette a stílusok divat ura, a magasságosban. A szandál - saru átmenethez, illik a laza len nadrág vagy térdnadrág. ( Felejtős az amúgy is ellenszenves többzsebes bokalengető, terep vagy "macskafosbarnazöld" színekben!) Ugye te sem vennél fel hasonlót!? 

Ő lenn az!

Ugye mennyire más ez a dolog, mint a négyeshatos villamoson utazó neonzöld színű szandimandi, vagy a megfáradt városi vándor kockás mintás cérnazoknis nyitott cipőnek álcázott csodakalucsnija?! 

Neki ezt is elnézzük?

Ezzel ki is békítve, az eddig harcban álló feleket, hogy nyáron szabadjára engedjük a lábujjközeinket a lenge szélben.

Barátsággal: Tibor