Mi az a „casual outfit” ?

2017.03.01

Amikor a férfiak, ezt a stílust megunták.

     Állandóan előkerül ez a kifejezés, és szinte minden helyzetre alkalmazzuk. Olyan ez, mint egykor az "empíriokriticizmus", csak épp annak sem értettük, sem az elejét sem a véget. Vagyis aki beavatott volt, és járt Marxista egyetemre kapiskálta itt-ott. A "casual outfit" kifejezést meg odavágjuk mindenre, ami nem öltöny és nyakkendő egyidejű kombinációja. Akkor nagyjából itt be is fejezhetném a tudományos megközelítést a stílus értelmezésére vonatkozóan. Viszont nem szeretném úgy otthagyni a dolgot, mint egykor az Osztyapenkó szobrot az M7 -n a Zsigulik, maradva a szocializmus ábrándos kora mentén. ( Bár ifjabb olvasóim már azt sem tudhatják miért volt fontos egykor az integető szobor Budapest határában. ) Tehát ma fussunk ennek a témának, bár lapozva a facebook oldalait, találtam egy blogot ami erről értekezik pár hónapja. Remélem hosszabb életű lesz egykori követőm és olvasóm írása és oldala, mint a lendülete, amivel elindult. 

     Az öltönyön reveren innen, és a nyakkendőtű hegyeken túl, ott ahol a tsyleblogger kurta farkú malaca túr, élt egykor egy szegény legény. Nem volt annak mása, csak egy nyűtt farmernadrágja, egy inge, nyakkendője és talán szebb napokat élt érettségi öltönyének a zakója. Az öltöny nadrágját elvitte a nagy "hasadás". Mit volt mit nem tenni, mivel a király hívatta magához ezt a szegény legényt, és fel kellett öltöznie. Úgy döntött nem lesz más lehetősége, - hogy fejét ne vegyék - felveszi ezeket a megmaradt gúnyáit, és abban áll a király elé. "Bezony" nagyon szégyellte magát a sok pompázatos öltönyös lovag közt, amikor a várba érkezett. Ellenben a király legkisebb leánya, amikor meglátta ezt a csillogó tekintetű szép szál legényt, akinek a haján lévő pomádétól csak úgy fénylett a nagy fogadóterem, egyből szerelembe esett. Azt mondta édesapjának, a királynak, nem kell neki a pompázatos öltönyös lovagok egyike sem, hanem ez a fura öltözetű, de mégis elegánsan kalandos tekintetű legény. Aztán lett nagy csodálkozás a birodalomban, mert az öreg király engedett a lánya kérésének, és persze látta, hogy az egyszeri legény nem semmi "paripán" érkezett a palotába, és a zakó belsejében is ott fityegett a fenséges márkajelzés, arra meg kis sem térnék, hogy a cipő, ami a lábán volt, a nílusi krokodilusok ükapjának bőréből készült. Vagyis a szegény legény nem volt, holmi csóró fajta, hanem maga volt az álruhába bújt "bankárkirály" legnyalkábbik fia. 

Elindult, és vitt magával hamuban sült pogit.

    A mese szerint így jött be a divatba az úgynevezett "casual outfit", vagyis a lazán elegáns forma ruha. Ami aztán máig hódít, mint egykor a keresztes lovagok. Bár hozzá tenném, hogy nem minden az, aminek látszik, vagyis egy nyakkendő és egy szimpla farmer elegánsabb zakóval, és inggel, na meg cipővel sem minden esetben lehet helyettesítő, ha kell az öltöny. A "casual outfit" valahol félúton van, a formális megjelenés és a totális topisság között. ( Most kapok majd a stílus kommunikátoroktól, mert megint slendrián vagyok...) 

   A hétköznapok eleganciája ez, amit már - már üzleti és egyéb helyek megjelenéseként is elfogadunk. Én speciel egyre kevesebbet hordok öltönyt, mert a stílusom inkább kívánja lazább, de mégsem slendrián megjelenést. A "casual outfitben" az a jó, hogy szinte mindent belevihetünk a jó ízlés határa mentén. Ing, és könnyű pulóver, plusz egy szép nyakkendő. A nadrág lehet farmer, vagy chino. Illetve ing, és nyakkendő, persze egy hozzá illő elegáns klub zakóval, és persze itt is vagy farmer, vagy chino nadrág. 

    Bármilyen évszak minden időben van egy - egy megoldás, hogy stílusunkhoz illően legyünk elegánsak, de mégsem feszélyez semmi kötöttség. Bár jelzem, hogy aki az öltönyviseléshez szoktatta magát, annak épp ez lenne a furcsa, vagy elfogadhatatlan. Én azt gondolom egy bizonyos kor, és munkahely elfoglalása után már a "casual outfit" lehet akár az állandó öltözékünk is, de persze megint figyelembe véve, hogy a velünk érintkező partnerek milyen elvárásokat támasztanak a megjelenésünkkel szemben. A mesénél maradva a bankárkirály legfiatalabb fia, is csak úgy engedhette meg magának ezt a "stílus luxust", hogy tudták azt, hogy de soha nem érintkezik édesapja Japán üzletfeleivel, mert amúgy a yakuzák martaléka lett volna. Ügyeljünk mi is erre, ezért néhány képpel illusztrálva tenném plasztikussá, hogy miként láttatják ezt az instagram mesterei a divat világában.

    Legyünk tehát kellemesen lazák, és közben stílusosan elegánsak. 

Barátsággal : Tibor