Még mindig topis a magyar férfi?!

2019.01.27

Ez nem egy átlag magyar férfi gardróbja.
Ez nem egy átlag magyar férfi gardróbja.

   Szociológiai tanulmánynak ugyan nem nevezhető, de ebben a témában már több bejegyzés is született itt a TSL blogon, de ez kb. annyira hatotta meg a honfiakat, mint az a tény, hogy a világegyetem tágul, az is csak a fiatal Woody Allent izgatta, és ejtette kétségbe. Sajnos ezen a dolgon mit sem változtat az, amikről a mai bejegyzésben szó esik, már pedig essen, ha már elejtettem. 

A, Hiába a soknál több új férfidivatot áruló üzlet, ha azokat csak elvétve és ad-hoc alapon látogatják. Pedig mára nem lehetne kifogás az, hogy nincs elérhető távolságban, vagy pénztárcához szabott megfelelő kínálatot nyújtó bolt, kis butique, vagy bazi nagy fast fashion store. - Csak, hogy adjak a magyar nyelvnek is. - Kereshetjük a probléma forrását, de leginkább oda lyukadunk ki, hogy hiába a nagy reklám, és mi egyéb market(ing) nem tolong a férfiak hada, hogy a legújabb modelleket próbálva fel, vásároljon is. 

Olvasni, olvasni, olvasni.
Olvasni, olvasni, olvasni.

B, Bloggerek és influencerek száma az elmúlt évben úgy szaporodott el ezen a területen is, mint a gonosz baktérium a mellékhelyiségben, ahol nem járt a bátor Domestos. Holott pedig lenne kit, kiket, és hol követve inspirálódni. Csuti, Fülöpvagyok, ABerki, vagy épp a férfi sminkek mestere; a Stíler, és sorolhatnám az insta sztárjait, akik vad erővel vennék rá kedvelőiket, hogy ezt - vagy azt a varrott, kötött, koptatott csodát aggassák magukra. Aztán ott vannak a régi motorosok a szakma nagyjai, akik még máig nyomják velem együtt, hogy mi lenne a tuti és a legjobb, ha a napi és holnapi outfitre gondolunk. És nem unják el ... 

Csodálkozol, ha rád se hederítenek?
Csodálkozol, ha rád se hederítenek?

C, Avagy a hiányzó igény, és a látható igénytelenség. Az igény, avagy az igényesség hiánya is okozhatja a problémát még mindig. Mert "jó az, ahogy van" gondolkodás itt jár köztünk! Meg; "így is én vagyok a legjobb választása annak, akivel összekötöttem az életem". Minek a kivagyiság. A látható igénytelenség köszön sajnos vissza a "közszereplők" esetében is, így azt gondolhatjuk, ha nekik így is megvan az, ami nekünk csak álmainkban, akkor minek is legyek jobban öltözött nála. Minap láttam teljesen véletlen egy "életvitel tanácsadó" videót, amiben arról értekezett a "siker kovácsa", hogy lám - lám a gazdagok mennyire nem adnak a formális megjelenésre, és csak a szegények gondolják azt, ha többet költenek a külcsínjükre, akkor többnek is látszanak. Tehát, legyen általános elfogadott dolog, hogyha gazdag akarsz lenni, légy igénytelen toplák. Ezzel nem azt akarom magyarázni, hogy a szerénység nem lenne erény, de azért ez mekkora baromság már, hogy a gazdagok nem adnának a megjelenésükre. 

Igaz nem a legjobb példa; Lapo Elkann de ő sem "csóró".
Igaz nem a legjobb példa; Lapo Elkann de ő sem "csóró".

D, Téves utakon járva. A fentieket összegezve, a baj nem azzal van, hogy a kínálati oldalon nem lenne meg a valóban széles választék, hanem az, ha tévedésbe esve úgy gondoljuk, hogy a kétévente egyszer elkövetett nagy ruházati bevásárlással letudtuk a dolgunkat. Vagy a követtet tanácsadókat jól körbe röhögjük, és a vadul magyarázzuk a nemi ferdülését azoknak, akik arra adták a fejüket, hogy a teremtés koronáinak adjanak kéretlen tanácsokat. Vagy épp rossz embert tanácsait követjük, mert csak "híres - hírhedt", és vagy gazdag, vagy annak tűnik. Az igénytelenség pedig mint egy alapbeállítás itt jár köztünk, és nem akarjuk elhinni, hogy meg kellene tőle szabadulni. Ebben lennének végre annyira nagyon ügyesek az "nagy áttörést" hirdető "motivációspápák", szabópéteri. Mert valahol a döglött kutya itt van eltemetve és jó mélyen! 

Ennyi is elég lehet?
Ennyi is elég lehet?

  Nem baj az, ha nem vagy a legdrágább és méreg drága márkás ruhában, ha az mégis stílusos, igényes és ne adj isten divatos is. Ha már felismered az igényt, és arra visz a jó sors, hogy elfogadd, hogy nem kell topis mód leélned a napjaid, és te magad érzed kellemetlenül, ha nem adtál magadnak annyi esélyt, hogy látszódjék rajtad a belső felismerés, már nyertünk. Ne fogadd el, azokat a mondatokat melyek így kezdődnek; "Drágám, te nekem így is a legszebb vagy!" vagy; "Milyen jól áll neked ez az kamaszkori öltönyöd!"; "Nem kell neked még egy pár cipő, mert ez kiszolgál egész éveben!"; "Mit bohóckodsz, ebben a korban ez már nem áll jól!" . Helyette gondolkodj, légy természetes, mert a feszengő elegancia sem elfogadható, de találd meg a saját stílusod. Talán így kevesebb lesz a szürke és megfakult, topis férfi a magyar ugaron.

Barátsággal;

Tibor