Más látás/mód.

2018.03.12

"Laszt krisztmesz" - ajándékkal.

Mi is lehet? Ajándék. Nekem speciel az, hogy végre eldobhattam az összes szemüvegem. Ennek a karácsonyi ajándéknak előzmény történetét itt és itt lehet elolvasni. Képekkel dokumentáltan.

   A dolog a nyár végére úgy alakult, hogy októberben egy újabb teljes szemészeti kontroll után, a drága doktornőm azt mondta, hogy "Kedves Tibor, készen áll a műtétre?". Mi tagadás, a szó ismét bennem ragadta magát, és mivel nem jött elő, csak bárgyú mosollyal arcomon bólintottam, hogy jelentem én kész vagyok rá. Persze, hogy kész, az elítélt is kész van, meg a diák, aki a vizsgára készül, szintén kész van, a szó soros értelmében. Nem mondom, hogy kicsit sem cidriztem, hogy kimondjam, igen én teljesen készen állok a dolgok elébe. Előzmény, hogy amíg vártam a vizsgálati eredményeimre, mivel épp műtét nap volt, csak úgy sorjáztak ki és be, az előbb még nem kalóz kinézetű nénik és bácsik a rendelő várójában. Na meg a ott ülve, egy kedves, ám semmiképp nem nyugodt házaspár ült várva, hogy a férj a lézer(ágyú) alá kerüljön. Mondhatni, nem volt egyhangú az élet a klinikán.

Az Optimum csapat.

   Vissza hozzám, és arra a pillanatra, amikor végre felocsúdtam, hogy hevesen bólogatok, és szerintem elég érdekes arcot vágva nézek a dolgok elébe, csak kijött a számon a kérdés, hogy miként lesz is ez a beavatkozás ott, a két szép szememnél. A válasz jött is, és még az is megérthette, aki szerintem kicsit sem járatos a biológiában, vagy épp hiányzott arról az óráról, ami a szem szerkezetéről szólt nagy vonalakban, mire számíthat a beavatkozás során. Dr Palotás Csilla az orvsom, elmesélte "zanzásítva" mi fog történni. Itt és itt felnyitják a lebenyt, majd egy "sépci lézerrel" helyre igazítják azt a saját lencsémen, ami már vagy 32 éve elromlott. Aztán visszahajtják a lebenyt, és én bőgni fogok, mint egy kisfiú, de nem a fájdalomtól, mert azt nem érezhetek majd, hanem mert olyan érzés lesz mintha valami belement volna a szemembe. Oké, mondom én magamban, ez így nem is annyira gáz! Essünk neki fapapucs.

Csak nem leszel robot!?

 Az "aranyoskedvesjó", és szemre is kellemes asszisztencia ezek után, már csak az időpont kitűzése végett tartott fel. (Maradtam volna én még és hallgattam volna sokáig tátott szájjal. Nem fogászati kezelés ez.) Adtak egy brosúrát, amiben részletesen le lett írva mi vár rám, és milyen kockázatok lehetnek. Szerintetek elolvastam? "Kábé" annyira, minta az orvosi rendelvényre felírt gyógyszer mellékhatást leíró hosszú cetlit. Naná, hogy nem. Egyrészt mert az időpont, amiben megállapodtunk annyira távolinak tűnt akkor még, hogy úgy gondoltam minek, másrészt, meg nem is volt időm rá, mert hála a magasságosnak annyi munkám lett, hogy nem volt időm ezzel is törődni. Három hét és "lézer kés" alá kerül a két szemem. "Bájdövéj Star Wars."

A műtét napja.

  Pontosan érkezve kísérővel kellett megjelenni, nem azért, hogy bátortalanság esetén ő lök rajtam, hanem mert hazafelé nem biztos, hogy sok mindent fogok látni, és kell, aki vezessen helyettem. Jobb esetben ő legalább lát, mert vak ne vezessen világtalant. Így várakoztam arra, hogy rám kerüljön a sor. Ismét egy nyilatkoztat, hogy saját magam döntöttem arról, hogy ezt az elit lebenyképzéses műtétet hajtsanak végre rajtam. Izgalmak elkerülése érdekében, sajna nem jó házi pálinkát, de Xanaxot azt adtak. Ettől még lazábbnak, és persze bátrabbnak érzed magad. Mi, akik aznapra lettünk műtétre berendelve, minta a kis ovisok kaptuk és nyeltük a tablettáinkat. Közben vártunk a sorunkra. Azért az igazat megvallva, nem voltam annyira nyugodt, de nem is mondhattam magam túl izgatottnak sem. Mondták, hogy majd lesz egy kis kellemetlen érzés, de az sem lesz olyan, hogy elszaladnék tőle. Jöttek és szóltak, hogy menjek a hátsó traktusba, ahol az előkészítő szoba van. Amolyan relaxációs kiképző. Befekszel egy székbe, és közben a segéderő bekeni a szemed környékét fertőtlenítővel, illetve itt kapod meg a szép egyen papucsod. Még egy lépésre vagy, hogyha szaladni akarnál, innen még tudsz! (Nem kell, mert tényleg tök könnyűnek érzed magad, hála a kis fehér tablettának. Ezért is nevezik vigyorexnek.) 

Nem mechanikus az a narancs!

   A műtő szoba előtt, kapod a szemedbe az érzéstelenítő szemcseppet, és egy nagyon divatos zöld felsőt, sapkával. Még gondoltam is, hogy a Happy Socks zoknim mennyire passzol már ehhez az outfithez. Az köztes tér, amiben várakozol a műtő ajtaja előtt van. Tehát, aki előtted menet be, kifele jövet adhat egy pacsit, hogy nem kell félni, nem fog fájni. Így is történt! Pacsi nem volt, de a hölgy, akit engem megelőzve műtöttek, jelezte, ez semmiség. (Persze, neki igen, mert már végeztek vele ... ) És akkor beléptem a műtőbe. Itt természetesen már senkit nem ismertem meg, mert szokás, hogy rablós maszkban fogadják az embert.

   Kérték, feküdjek fel az asztalra, innentől kezdve már az úr, és az orvostudomány kezébe teszed a látásod kérdést. Én hívő emberként azért gyorsan elhadartam egy imát, és hallgatva a doktornő szavait tettem a dolgom amire kért. Vicces mert az jutott eszembe, hogy a Mechanikus narancsban volt egy hasonló kép, amikor kiterpesztik a szemét a főhősnek. Persze, hogy ne nézd meg a filmet a műtét előtt! Ez történt itt is, majd egy kicsit kellemetlen nyomás érzés, és amolyan csiklandós dolog, mint mikor egy tollal birizgálják az orrodat. Zúgás, kattogás és megint valami furcsa bizsergő érzés. Így, ahogy olvasol már ennyi idő alatt, készen is lett majdnem az egyik szemem. A másik oldalon, hasonló tempóban haladt a "meló". Mintegy, tizenhárom és fél percig sem tartott az egész beavatkozás. Jelzem a fogászati ügyek sokkal jobban megviselik az embert. A dolgos munka végén kérték, hogy szálljak el a műtőasztalról, és huss már kint is voltam. Bár kedvesen azt is jelezték, hogyha nem menne a leszállás, segítenek. Biztos úgy néztem ki?!

   Jött is a meglepetés, mert valóban addig amíg nem kezdtem el piszkos mód zokogni, már mindent máshogy és jobban láttam. Aztán egy furcsa érzés lett úrrá rajtam, kvázi olyan, mint amikor jól orrba vágnak, és könnyezni kell. A szemed pedig már inkább jobb, ha lecsukva tartod. Ez a kellemetlen érzés egész hosszú ideig tartott, de mivel erről is szóltak, így nem lepett meg. Inkább a papír zsebkendő mennyiség, amit elhasználtam ennyi idő alatt. 

  Haza már tényleg kísérettel jutottam, hogy aztán a felírt szemcseppekkel estére már majdnem tökéletesen szemüveg nélkül néztem a kedvenc Netflix sorozatomat. Majd egyszer azt is elárulom akkor épp melyik volt az. 

Az eredmény, a szemüveg már a múlt.

  Vége! Jó nem ennyire gyorsan, de mára amikor a műtét utáni második kontrollra megyek, tényleg azt tudom csak írni, hogy nem kell "parázni", nagyobb dolgok is megesnek az emberrel, de itt a végeredmény az, hogy dobtam el a szemüvegeket, és majd egy kis idő múlva, és ez sajnos már a korral jár, kell az olvasáshoz szemüveg. Másra meg nem, és még tökéletesebben szúrom ki a stílushibákat az utcán, mert élesen látok. Az sem elhanyagolható, hogy végre megismerem azt, akit rég látva üdvözöl. Köszönöm az Optimum Látásjavító Lézerközpont, és Dr Palotás Csilla munkáját, és persze az összes ott dolgozó kedves és precíz asszisztenciának, hogy ez így, és ilyen "flottan" lezajlott. Tényleg éles látásom lett karácsonyra, tavaszra, nyárra és talán életem végére is. Legyen nektek is, ha már nem is karira, de húsvétra akár.

Barátsággal: Tibor