Le a cipőkkel!

2018.09.25

Nem csak ceremónia esetén válunk meg tőle.
Nem csak ceremónia esetén válunk meg tőle.

Ikonikus sorozat volt az egykori átkos rendszer magyar televíziósásában, a Csehszlovák teleregény, Nők a pult mögött. Anna Holubová, egyre és egyre szélesebb távlatokat nyitó izgalmas életét feldolgozva, a munka frontján és odahaza, nyújtott fantasztikus szórakozást hétről - hétre a guvadt szemű nézők részére.

Nem csak szépek, de csinosak is voltak.
Nem csak szépek, de csinosak is voltak.

Tudom vannak itt fiatal követők is, akiknek ez a "remekmű" már csak a mai leképezésében él tovább, mondjuk "Jóban - rosszban", viszont egy, ami máig megmaradt a sorozat után nézve akár a YouTube-n, az abban látott stílus és kellem, a hazaérkező Karel, hogy dobja le azonnal a cipőjét és bújuk a házi papucsába. Illetve a netán vendégségbe érkező, házibulizó emberek cipőt le, és zokniban ropni tovább hajnalig, a Lady Carnevalra; Carel Gottal. 

Más indokkal is dobták le a cipőjüket.
Más indokkal is dobták le a cipőjüket.

  Ez a szokás, és alapjog máig elkísér bennünket itt a "vad keleten". Én nem értem, és nem is akarom megszokni ezt. Kicsit elfogadom azt, hogy a háziasszonyok nem kímélve magukat sikálják, suvikszolják a padlót fényesre, hogy csillogjon, vagy a padlószőnyegek szöszmöszeibe belegabalyodó cipőkosz felettébb kellemetlen. Viszont az a látvány sem esztétikus, és nevezzük nevén; stílusos, ha egy társaság az "arcos könyv" lapjaira feltölt egy szülinapi essünk egymás előtt hasra mutatvány képeit, ahol felül mindenki makulátlan csinosságban látható, de amint a lábakra terelődik a figyelem, zoknik és harisnyák jönnek szembe a fotókon.  

Megsúgom, lábszag van!
Megsúgom, lábszag van!

  Olyan ez, mint amikor egy festményt nem fejeznek be, vagy egy Oscar díjátadón a legjobb színésznek járó díjat a nyertes, mackóalsóban és atlétatrikóban venné át. Szörnyű, borzalmas és igénytelen. Nem tehetek róla, de én, ha meghívnak valahova és ott a háziasszony megkér, hogy vegyem le a cipőm, ha tehetem többet nem megyek vissza. Nem azért, mert szégyellenem a zoknimat, vagy mert kellemetlen lábszagot terjesztve érezném magam kényelmetlenül, vagy hozatnék másokkal emiatt gázmaszkot. Egyszerű oka van, mégpedig az, hogyha megtiszteltem a házat azzal, hogy a megjelenésem "makulátlan", és ebbe a cipőm is beletartozik, nem kelljen ezt az egységet megbontani. (Oké, vannak helyzetek, mikor még több dolgot is ledob magáról kérés nélkül az emberfia, de ez egészen már szituáció ... )

Nem veszem le! Felveszem. Fotó : Galló Fotó
Nem veszem le! Felveszem. Fotó : Galló Fotó

  Zárva ezt a "Le a cipőkkel!" és fel a kezekkel sztorit, én amondó vagyok, lépjünk túl ezen az avítt kispolgárinak sem nevezhető a múltból ránk maradt rossz szokáson, és vállaljuk be a takarítás és sikálás kemény melóját, ha már vendégeket eresztünk a lakásunkba.

Marad a barátság, ugye?

Tibor