Hétköznapi társunk; az ing.

2018.10.31

Nem inge, ne vegye magára.
Nem inge, ne vegye magára.

  Úgy gondolkozik a férfi az ingről, hogy kell, mert nem leszek meztelen, és nem lehet (sajnos) örökké a kedvenc kinyúlt pólómat hordani. Ez aztán azt is eredményezi, hogy és tisztelet a kivételnek, akik meg erősítik a szabályt, hogy az ing is legalább annyira elnyűtt és agyonhordott lesz egy idő után, mint az a bizonyos póló. Az ing lényege pedig, hogy ha már nem is keményíttet, mint dédapáink idején a gallérja, viszont jó lenne, ha nem látszana rajta, hogy azt akkor vettük, amikor még divat volt a nadrág felé enyhén kibuggyanó extra bő ujjú több számmal nagyobb méret, vagyis a kilencvenes évek elején. A másik probléma, hogy azért egy jó ing sajnos sosem lehet túl olcsó, és ezzel együtt még az egyedi méretre készült ingekről nem is beszéltem. Így a mai szentencia szakmai partnere a Willsoor webshop lesz. Essen tehát pár keresetlen, de hasznos szó az ingekről, melyek szinte láthatatlan, de nélkülözhetetlen néma kísérői a férfistílusnak. 

Az ing színe.

  Alapból vannak megszállottak, akik az inget csak fehér és annak az összes létező árnyalatában tudják elképzelni. Igazuk is lehet, de azért nem árt, ha kicsit itt is engedünk a bohó természetünknek és bizonyos esetekben elhajlunk más színek és mintázatok irányába. A mértékletesség és a jó ízlés határait nem feszegetve túl. Én hiszek abban, hogy a rácsok és nagyobb kockák világa is helyet kaphat a hétköznapi elegancia területén, ha ing mintájáról van szó. A csíkok is újra szerepet kaphatnak és ebben nem csak az egészen vékonyan futó mintázatra gondolok csupán. Az enyhe árnyalatok a kék, és a pink minden szempontból, akár még ki is válthatják az ünnepélyes megjelenés esetén a fehéret. A lazább és itt a nyakkendő nélküli megjelenésre gondolva, az nagyobb minták is szóba jöhetnek, de az egész extrém apró pettyezés hatását keltő ügyek sem megvetendők. Mondhatjuk, azt is akár, hogy tényleg csak azt nem szabad, amit a hozzá felöltőként viselt zakó, vagy mellény nem tűrhet meg, mert annyira elüt tőle. 

Willsoor, talán minden ott van ami kell.
Willsoor, talán minden ott van ami kell.

Az ing szabása.

  Alapból nem voltam híve én sem az extra slim szabásnak, de mára úgy érzem, hogy a még a testesebb férfiak esetében is egy faja enyhe slim vagy regular nem árthat. Ezzel kivédve azt a nyolcvanas évekből érkező szokást, hogy az ing szára egyfajta kibuggyanó felhőt képezve boruljon rá a nadrág derekára. A kar rész pedig szintén vitorlával segíti a viselőjének előrehaladást erősebb szélben. Vallom, hogy a megkésett egykor viszont sztárként körül rajongott fiú pop csapatok stílusa mára mehet végre a divattemetőbe. Az ing adjon tartás, de ne feszüljön túl, és ne tapadjon erősen a testükre. Az ujj hossza pedig pontosan érkezzen meg a kézfej felé úgy, hogy ne lógjon túl rajta, se ne legyen nagyon rövid. Ez a mandzsettás ingekre még hatványozottabban vonatkozik, mert nincs rondább látvány annál, mint egy hosszan a zakó alól a kézfejre futó kézelő. Kedves urak, nincs mit tenni, az ing esetén nem szabad kompromisszumot vállalni, sajnos itt is a kicsit szűkebb a jobb. Nem feszítve pattanásig a gombokat ott, ahol azok azt szokták tenni, mellkas és pocak. 

Mert kell a szín is.
Mert kell a szín is.

Az ing gallérja.

  A szabály követés az lehetne, hogyha nyakkendővel hordott üzleti ingekről beszélünk, hogy a fejünk formája határozza meg a gallér alakját is. Avagy minél kerekebb és gömbölyűbb a fejünk, annál kevésbé jó döntés a széles cápa gallér. Optika szempontjából, kell a hatást felmérni, és úgy választani a gallérok közt, bár tudom, ha valaki beleszeret egy divathullám fodrozódása tetején lubickoló stílusba, nehéz lebeszélni róla, hogy nem illik hozzá, nem viselje. Ilyen lett a francia és az olasz cápagallér manapság. Boldog, boldogtalan kerekebbnél, kerekebb fejű férfiak pompáznak benne, és a hatást még feszítve a nyakkendőkötés maximalizáltan nagy csomókban gondolják jónak hozzá. A másik fertelmes divathóbort a dupla gombolós (ál olasz) gallér, megfejelve ezt egy hozzá erőszakolt nyakkendővel. Nyakkendő nélkül sem! A legombolós gallérú ingek esetén szabály lehet az, hogy nem veszünk hozzá nyakkendőt, bár vannak esetek amikor szinte mágnesként vonzódna az ember hozzá, mert ezt látta kedvenc amerikai sorozatában, de mi itt próbáljuk meg elkerülni. 

Ő begyűri! Te begyűröd? Mi begyűrjük!
Ő begyűri! Te begyűröd? Mi begyűrjük!

Az ing viselése.

  A casual megjelenés esetébe, manapság nem földtől elrugaszkodott megengedő stílusa, hogy az inget nem gyűrjük be a nadrágba, és az a testünk mellett lóghat. Egy dolgot kell szem előtt tartani ebben az esetben is, hogy az ingünk hossza, és szabása ezt megengedje. Nem lóghat ki a zakó alól, és nem lehet több számmal nagyobb sem. Itt valóban a slim fit mértetek kerülhetnek előtérbe. Egyébként az ettől eltérő esetben az ing a nadrágon belül kell, hogy legyen. Hülye szabály, de figyeljünk oda, hogy a gombolás a nadrág sliccéét kövesse, mert különben úgy nézhetünk ki, mint akinek félrecsúszott az "élete". Másik gondot az állandó kiöblösödés okozza. Erre vannak egész érdekes megoldások, melyek nagy apáink korát idéző, zoknihoz csatlakoztatható hózentrógereket idézi, melynek vége az ing végével van összehozva, így azt mindig feszesen tartja. Még leírni is nehézkes volt.  Megvallom, engem nagyon idegesítene egy nadrágszárban futó gumis csatos biszbasz. Próbáljuk meg ezt elkerülni azzal, hogy megigazítjuk a kicsúszott inget. A gombolás szabálya nem túl bonyolult. Amennyiben nyakkendőt hordunk, ott minden gomb be van gombolva, még a legfelső is, és itt jegyzem meg, nem laza és nem trendi a felső gomb kigombolása a nyakkendő csomó meglazítsa esetén napközbeni viselet esetén. ( Jusson eszünkbe, hogy utoljára Lajos bácsi nézett így szembe velünk, Terka néni aranylakodalmán, amkor már a negyvenedik feles csúszott le a torkán.) Nyakkendő nélküli, lehet nyitva a felső gomb, még akár kettő is, de ne fussunk az alsó részek felé teljes nyitottsággal. (Magyarul, a pöcsig kigombolt ing, nem menő!) Az ingünk felett viselt ruhadarabok határozzák meg mennyire nyitjuk meg, vagy zárjuk be az inget felül. Itt gondolok a zakókra, és a pulóverekre vagy a mellényekre. Az ing ujjának felhajtása is egyfajta lazítás a hétköznapi feszességen, de ezt is indokolt esetekben használjuk. Nem kell állandóan nekifeszülni, mintegy utcai bunyós.  

Több is lett volna ebben, de ennyi elég.
Több is lett volna ebben, de ennyi elég.

  Röviden és a téma teljesség igénye nélküli feldolgozására ennyi jutott mostanra. Remélhetőleg tudtam segíteni megint, és akár még a rossz beidegződések ellen is találtatok gyógyírt. Bár mint mindig itt is megjegyezném, hogy kinek inge, ne vegye magára (ha ha ha )!

Barátsággal : Tibor