Gyertyafényes este.

2018.12.10

A fényes este kint ilyen. Bent sem lehetne más!
A fényes este kint ilyen. Bent sem lehetne más!

"Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben." 
 ( Juhász Gyula - Karácsony felé részlet ) 

 Tudom unalmas, meg lerágott pulykafarhát ez a téma, de sajnos még mindig aktuális, mert nem tudunk megszabadulni ettől a rossz szokástól sem. Egyfajta stílus, mint inkább divat kérdése az, hogy miben és, hogy ülünk le a karácsonyi díszekkel és ételekkel megrakott asztal mellé. (Alá majd később, de talán az is kihagyható lehetne.) De ki vagyok én, hogy még azt is meghatározzam mit vegyél fel, töltött káposzta elfogyasztásához? 

Borostás Jézuska, öltönyben nyakkendőben.
Borostás Jézuska, öltönyben nyakkendőben.

  Szoktuk volt mondani, hogy olyanok lesznek a gyerekeink, amilyenek mi is vagyunk, és amilyenné neveljük őket. Az is igaz, hogy rohanó és sodró lendületű világunkban egyre avíttabb a szokásokról értekezni, és ráadásul be is tartani, vagy tartatni. Mert a kényelem oltárán áldozunk be mindent, ha kell. Pedig a nagy francokat maradi az, hogyha a házainkat, és a lakásaink belső tereit képesek vagyunk csodálatosabbnál, csodálatosabb díszekbe és fényekkel felöltöztetni, akkor a lelkünket és testünket, miért is ne tennénk. A karácsonyi asztalt roskadásig megpakolva és díszítve lefotózni, és rögvest felnyomni a képes megosztó felületekre, hogy milyen csodát varázslunk szent esete a gyomorörömök örök és teljes kiaknázása érdekében. Aztán mindezt lerontva, akár egy szál "susimaciban" ülve neki faljuk fel, és ugyanebben a dresszben esünk neki a tépni a csomagolópapírt, hogy megtudjuk, megint megkaptuk e azt a nyakkendőt, amire annyira vágytunk, mint az a bizonyos ablakos Tót a hanyatt esésnek. Nem kiábrándító és borzalmas? 

Idealizált állapot, sosem valódi.
Idealizált állapot, sosem valódi.

  Amondó vagyok, ha már annyi időt és energiát adtunk bele, hogy az év talán legszebb ünnepe ragyogóan csodálatos, (néha már giccsbe hajó) legyen, akkor nem lehet akkora fáradtság a fenyődíszes és gyertyafényes estén, rendes ruhában odaülni az asztalhoz. Nem azon gondolkodva, hogy minek is kell ez, ha már a pirospaprikás halászlé foltja cseppen rá, vagy a gyerek tízezer darabos legóját, az inget átizzadva kellene majd ebben az outfitben abszolválni. Nem kell ezen morfondírozni, mert az este ünnepiességé, és talán az egész év feszültségének elhagyása, és egymás tisztelete adja a lehetőséget, hogy ne legyünk topisak még akkor sem, ha ez az egészet csak szűk családi körben, akár még kettesben töltjük is. Sőt talán pont ez az, ami igazán fontossá tenné, hogy ne csak a lelkek szépüljenek meg ezen az estén, hanem a testek is. 

Nem kell azért túltolni, nem vagyunk mi 007 -s ügynökök.
Nem kell azért túltolni, nem vagyunk mi 007 -s ügynökök.

   Előírás a szettünkre nem létezhet, de az igen, hogy hagyjuk el legalább ezen az estén a megszokott elnyűtt otthoni "szöszmöszmackóinkat", a lyukas frottír zoknikat, a kutya harapta házi papucsokat. A házi tündérré változott hölgyek, és akár urak is, miután az asztal kész lett, a fenyő a talpba került, (káromkodásokkal kísérve) a fényfüzérek is kigabalyodtak, az elmúlt év gubancaiból, már ne legyen bosszúság tárgya, hanem legyen az, hogy megadjuk annak az estének azt ami jár neki; a magunkhoz mért eleganciát. Urak vegyetek fel fehér inget (vagy legalább inget), ha lehet nyakkendőt is, de nem baj, ha az sincs, viszont legyetek csinosak és fessek, mert ünnep ezt kívánja, és nem azért tesszük mert ezt kell, hanem mert erre vesz rá az ünneplőbe öltöztetett lelkünk. A csoda benne van, még ha érzelgősen hat is, de a hétköznapokat ettől is különbözteti meg az ünnep. Ne legyen az a fejedben, hogy a másnap úgyis a rokonoknál hasonló képen elegánsan kell majd megjelenned, és talpig díszben kell majd az utolsó bejgliket is leerőszakolni a torkodon, vagy meginni a nagybácsi borzasztó lélekölő pálinkáját. Az más! A karácsony esete csak a tietek, a szűk köré, a családé. Add meg nekik is azt, amit másnap másoknak "simán" megadsz. 

Van aki valóban átéli a "hangulatot".
Van aki valóban átéli a "hangulatot".

  Téphetem én a szám, de ennek belülről kell jönnie, és ezt adod majd tovább te is annak, aki lehet most még csak karon ülő, vagy totyogó, és csak a csillogást látja egyelőre, de ha nagyobb lesz már tudni fogja miért van az, hogy nem csak a ház, a fenyő, az asztal öltözik díszesebben, mint az átlagos hétköznapon. Így válik teljessé az ünnep, tegyük együtt stílusossá is.

Barátsággal: Tibor