Előttem az utódom.

2018.01.23

Kölykök a "hátsó udvarból".

   Mit is adunk át, és milyen mintával járunk az utódaink előtt, ez most a nagy kérdés. A stílus alakítható és persze tanítható, még ha azt a "befogadó közeg" el is utasítja, gyakran. A gyerekeink az oviban, még legtöbb esetben a tőlünk kapott felségjellel hasítanak, amit anyu nagy gonddal hímez, vagy rajzol a kis ruhára, hogy tudja, hova kell akasztani a kis kabátot, nacit a fogason. Nálam ez, lehet már akkor is egy sugallat volt, mivel "vállfa" volt a jelem alsósként. (Mielőtt hinni akarnátok a karmában, édesanyám rajztudása volt az oka, no meg akkoriban, az autó már foglalt volt, és banán mégsem lehettem.)

  Nagyjából innentől kezdve, határozzuk meg azt, hogy a gyerek merre halad majd az öltözködés rögös útján, mint ahogy az is meghatározó lesz, hogy egy szőröstalpú bunkót nevelünk e belőle, aki majd, mint egy - két stíl blogger, kéretlen osztja majd az észt, hogy azon a másik vérig sértődjék. Nem beszélve arról, hogy még arra is vetemedik, hogy aki nem tetszik neki, lesből lekapja a mobiljával, és kitegye a képes felét a közönsége felé, hajszolva ezzel a lájkokat, meg dicsőséget. Ez a magatartás is ott a gyermeki korban alakul ki, és válik majd gyakorlattá, felnőttként. Apám ezt úgy mondta, hogy ezekből az "édeskispicikből" lesznek, a nagy tahó felnőttek. Ez is stílus, és ezzel is adjuk az ívet a következő generációnak. 

Olvas, néz, lát.

   Mi a minta, mit lát az a szegény gyerek, hogy aztán, mint felnőtt majd így jelenjen meg az élet porondján. Azt, hogy apuka napi ruhatára egy nem több mint egy katonai gyakorló, vagy azt, hogy elegendő egy edzőteremben sem veszem már fel márka, amit a tarkopaszra nyírt fejemmel együtt hordok. Az is példa amikor azt látja, hogy ugyan lenne miből és lenne, hogy de valamilyen furcsa oknál fogva elegendő, a szöszmösz pulcsi mellé felvett kitérdesedett, több számmal nagyobb farmer naci is, ha megy a papa a munkába. Viszont nem szabad megfeledkeznünk a modern kor számos ízlést formáló tényezőjéről sem, mint a tv és a NET. Ott mit lát, mit olvas (már nem olvas ... csak lát és hall az gyerek), sajnos még nagyobb rombolással hat.

Celeb vagyok, ments meg tőlem!

  Lesz csuda jó követendő példa, legyen az az aktuális celeb, vagy a nem aktuális, de állandóan kép előtt tartott politikus, műsorvezető, bemondó "média ember". Az egyik szebb, mint a másik és még hozott értékként stílusa is van, mármint olyan, amit inkább jobb lenne titkolni. Ő is nevelkedett valahogy, azt lásd mire vitte! Szerintem meg is találtuk a szög fejét, vagyis azt, hogy a hal mitől bűzlik. Vagyis, te is lehetsz akárki, nem kell hozzá stílus, se szépérzék sem, mert nekik az sincs, nem is volt, nem is lesz. A példa tehát, nem csak a családon belül lett egy életre elrontva, hanem a többi hatás miatt is. Hiába no, mindig meglesz az, hogy miért nem csak mi szülők lehetünk felelősek.

Pedig de! 

Precíz fejtartással. Fotó : Fotó Galló

   Védekezés gyanánt, talán nekünk kellene jobb példával elöl járni, és nem engedni a teret annak, ami aztán a romlásba viszi gyermekünk. A konformizmus elleni lázadás a hippik korában a szülök ellen ment. Aztán látjuk, hova jutott. Mára ott tartunk, hogy minden, mindegy alapon léphet ki a közszereplői körbe bárki, legyen épp toprongy, vagy félkegyelmű és nulla ízléssel megáldott.

  Szódával elmegy alapon, lenyeljük. Akkor végül is ki a felelős azért, hogy milyenné válik majd a következő generáció stílusa, izlésvilága és öltözködési szokása? Ki mondja majd meg, mit illik és mit nem? Ki határozhatja meg, hogy az a szín oda illik vagy sem?

Szódával sem!

  A válasz egyszerű lehet. Mi, akik felelősek vagyunk azokért, akiket a világra hoztunk, mert ki más lehetne. Te és én engedhetjük meg, hogy a szabadidő nadrág még elmegy, ha gyerek úgy akarna suliba menni. Mi engedjük meg, hogy a büdös kölke, az aktuál trendnek megfelelően, hosszú lógós ülepű - a fél hátsója kilóg - nadrágban koszlassa végig az utcát. Vagy épp mi nézünk félre akkor amikor a kosztól egyben tartott farmer még jó lesz, és nem cibáljuk le róla. Mi és nem más! Ahogy az írásom elején ott volt, már az oviban rontjuk el az egészet. 

  Ettől eltekintve, nem azt akarom sugallani, hogy díszmajmot kell nevelnünk, akinek csakis csokornyakkendőben és élére vasalt nadrágban kell feszkóznia, míg a többiek farosban rohangásznak az udvaron. Nem én arra gondolok, hogy egy bizonyos szint alá nem szabadna engedni a dolgokat. Ahhoz viszont nekünk is toppon kellene maradnunk, és egy percet sem lazítani, még ha az a tavalyi bolyhos póló annyira a szívünkhöz nőtt is. Ez is amolyan családon belüli erőszak, amit viszont magunkon kell elkövetni, és még nem is büntetik. 

Hajrá, a te hősöd itt van.

Barátsággal : Tibor