Divat sokk 2018!

2018.11.19

Ezek "hergelték" fel a férfiak társadalmát, az elmúlt egy évben ha divat vagy stílus volt a terítéken. Körkép, a teljesség igénye nélkül 2018 -ból. 

Lefőtt a kávé ... lehet inni.
Lefőtt a kávé ... lehet inni.

 Azon gondolkodtam, miközben végig rágtam magam a facebook, blog, instagram posztjain, mi az, ami ebben az évben sem tudta meggyőzni a honi férfitársadalom bizalmi indexét a divat, és stílus területén. Bár már kezd egyfajta pozitív elmozdulás látszódni, de bizonyos dolog esetében, szinte pillanatragasztóval rögzített szilárdsággal tapad a valósághoz a hazai hím társadalom. Most felsorolom mi az, ami a legnagyobb ellenérzést váltja ki még mindig, ha a szegény blogger írni, posztolni mer róla. A helyesírás és a példás fogalmazás után! 

Szabad? Nem? Sebaj!
Szabad? Nem? Sebaj!

1, Karkötő plusz óra. Valamiféle furcsa oknál fogva az elutasítottság egyik mérföldköve a karkötő+óra. Külön az óra oké, a karkötő is. Bár már itt is vannak még ellenállók kisebb partizán csoportjai, de együtt a kettő már szinte személyes sértésként éri azokat, akik ráfordulnak erre a témára. Ok. (a) A kettő együtt túl sok. (b) A kis gyöngy felkarolja a szép óraokozatot. Igen, én mindkét ügyben megértő tudok lenni. Egyet ne feledjünk a jó minőségű karkötő, nem tehet kárt semmiben, ami valódi fémből készült és nem színezett, vagy egypálcás vurstlis bóvli. 

Kockák, rácsok. Börtön.
Kockák, rácsok. Börtön.

2, A kockák. Nem vagyunk hívei a hetvenes évek elejéről jött és újra értelmezett kockák, rácsok és erősebb mintáknak. Pláne nem, ha az feltűnőbbé teszi megjelenésünket. Mi a rácsot, maximum a süti tetején viseljük le, édes és habos formában. Jelzem, ennek lehetnek történelmi, és egyéb pszichológiai okai is, mert tudjuk, a rács nem minden emberben idéz fel pozitív élményeket. Ellenben érdekes, ha egy hasonló poszt kerül megosztásra a "lájkgépek" autó üzemmódba kapcsolnak, és csak úgy repkednek a pozitív kommentek. Ellenben ha már az üzlet "társas magányban" van a férfi, és szembe jön, vele a kockás minta egyből leveri a halál vize.

Rendes "férfi" nem vesz fel ilyent! Ja de ...
Rendes "férfi" nem vesz fel ilyent! Ja de ...

3, Azok a kis bojtok a cipőn! Ha most egy sorrend azt mutatná be, mi a legjobban elutasított tematika, az ez lenne; bojtos loafer.  Mi a túrót látnak azok a férfiak abban a kis bojtban a cipő tetején, teszik fel magukban a kérdést sokan.  Egyébként is mi ez a cipő? Ezek a legfinomabb jelzők, amelyek az elmúlt időszakban megjelentek, amikor egy - egy hasonló kép került kiposztolásra a nagy arcos könyv lapjain. A loafer ezen formája a valódi piros kukorica, a mi kis kakasaink szemétdombján. Vagyis az ellenzék kemény támadásba lendülve, nyomta a bullshit gombot, és ezt is a valami ördögi ármánynak gondolják. 

Mé' nincs rajta zokni?
Mé' nincs rajta zokni?

5, Zoknira nem telik? Lábaknál tartva, a sértettség közeli állapotot, a zokni nélküli cipők hordása hozta ki még mindig. Hiába a sok írás, utalás, poszt. A honi erősebbik nem még mindig azt gondolja, jobb ma egy szandi, mint holnap egy titokzoknis loafer. Ne adj isten (De adj, legalább azt!) egy rendes fűzős cipő. Ez a helyzet örök megoldatlan fekete lyukként tátong, a meg nem értett stílus tanácsadók képzeletbeli planétáján. Az ellenállás olyan mértékű, hogy a Jedi legyen a talpán, (mezítláb) aki ezt nem a sötét oldal ármánykodásának tudja be. A zokni legyen veled! 

Duplán gombolva, ezerszer átgondolva.
Duplán gombolva, ezerszer átgondolva.

6, Dupla sorban. Kemény ellenállás van még a kétsoros zakók, öltönyök területén is, és ez is egyfajta stílus beidegződések miatti skrupulus. Sokat hallották gyerekkorukban azok, akik állandó jelleggel támadják, hogy ez bizony csakis a jó alkattal megáldott "adoniszokon" áll megfelelően. Illetve a nagypapák, és a letűnt korszak emberei által hordott "izé". Tudom nem is kellene magyaráznom, hogy ez is az egykor virágkorát élő hazai ruhagyáraknak köszönhetően lett kigyomlálhatatlan a fejek ágyásából. Mert ők akkoriban boldog, boldogtalanra ezt a félreszabott csodát erőltették. A ballagási öltönyök kilencven százaléka ez volt, és szegény elvtársak sem lehettek volna jó káderek, ha nem ebben integettek volna a karzatról a "boldog" május elsejei tömeg felé. Pedig hol van az már! "Nem integetnek, mással vannak elfoglalva." Illetve mások és máshol integetnek. 

"Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne mindig az álmainknak éljünk."
"Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne mindig az álmainknak éljünk."

  Tudjátok mint, én akkor is boldog leszek, még ha a fene fenét is eszik, mert legalább beszéltünk ebben az évben is, vitatkoztunk ha kellett, és nem hagytuk szó nélkül a dolgokat. Ez pedig jó! Amennyiben nem is tetszik néha az, amit látunk, vagy olvasunk lassan, de talán biztosan, beérik az a meló, amit nagy energiával nyomok felétek. Sor még bővíthető lett volna. A színes vidám zoknik, a még mindig furcsa zsebkendők a zakó felső zsebébe rakva. A túl rövid, vagy túl szűk szabások. A nyaksálak és egyéb úri huncutságok nem is kerületek a reflektorfénybe, de ami késik, az múlik. Közös erővel azon cégekkel, akik segítik a blog, a facebook és instagram oldalam életben maradását, no meg drága fotósom és lelki támaszom FotóGalló-val, futunk neki majd a következő évnek is. (Persze ha lesz értelme!) Kitartó olvasója, és korrektora. Azért, hogy néha borzoljuk az idegrendszert, vagy segítsünk a stílusosabb megjelenésben. Nem megijedni, még nem ez volt az utolsó írás, de közeledve a pezsgős év végi fogadalmak napjához úgy gondoltam jó, ha közösen felidézzük ezeket az emlékeket.

Barátsággal: Tibor