Divat sokk 2018!

Ezek "hergelték" fel a férfiak társadalmát, az elmúlt egy évben ha divat vagy stílus volt a terítéken. Körkép, a teljesség igénye nélkül 2018 -ból. 

 Azon gondolkodtam, miközben végig rágtam magam a facebook, blog, instagram posztjain, mi az, ami ebben az évben sem tudta meggyőzni a honi férfitársadalom bizalmi indexét a divat, és stílus területén. Bár már kezd egyfajta pozitív elmozdulás látszódni, de bizonyos dolog esetében, szinte pillanatragasztóval rögzített szilárdsággal tapad a valósághoz a hazai hím társadalom. Most felsorolom mi az, ami a legnagyobb ellenérzést váltja ki még mindig, ha a szegény blogger írni, posztolni mer róla. A helyesírás és a példás fogalmazás után! 

1, Karkötő plusz óra. Valamiféle furcsa oknál fogva az elutasítottság egyik mérföldköve a karkötő+óra. Külön az óra oké, a karkötő is. Bár már itt is vannak még ellenállók kisebb partizán csoportjai, de együtt a kettő már szinte személyes sértésként éri azokat, akik ráfordulnak erre a témára. Ok. (a) A kettő együtt túl sok. (b) A kis gyöngy felkarolja a szép óraokozatot. Igen, én mindkét ügyben megértő tudok lenni. Egyet ne feledjünk a jó minőségű karkötő, nem tehet kárt semmiben, ami valódi fémből készült és nem színezett, vagy egypálcás vurstlis bóvli. 

2, A kockák. Nem vagyunk hívei a hetvenes évek elejéről jött és újra értelmezett kockák, rácsok és erősebb mintáknak. Pláne nem, ha az feltűnőbbé teszi megjelenésünket. Mi a rácsot, maximum a süti tetején viseljük le, édes és habos formában. Jelzem, ennek lehetnek történelmi, és egyéb pszichológiai okai is, mert tudjuk, a rács nem minden emberben idéz fel pozitív élményeket. Ellenben érdekes, ha egy hasonló poszt kerül megosztásra a "lájkgépek" autó üzemmódba kapcsolnak, és csak úgy repkednek a pozitív kommentek. Ellenben ha már az üzlet "társas magányban" van a férfi, és szembe jön, vele a kockás minta egyből leveri a halál vize.

3, Azok a kis bojtok a cipőn! Ha most egy sorrend azt mutatná be, mi a legjobban elutasított tematika, az ez lenne; bojtos loafer.  Mi a túrót látnak azok a férfiak abban a kis bojtban a cipő tetején, teszik fel magukban a kérdést sokan.  Egyébként is mi ez a cipő? Ezek a legfinomabb jelzők, amelyek az elmúlt időszakban megjelentek, amikor egy - egy hasonló kép került kiposztolásra a nagy arcos könyv lapjain. A loafer ezen formája a valódi piros kukorica, a mi kis kakasaink szemétdombján. Vagyis az ellenzék kemény támadásba lendülve, nyomta a bullshit gombot, és ezt is a valami ördögi ármánynak gondolják. 

5, Zoknira nem telik? Lábaknál tartva, a sértettség közeli állapotot, a zokni nélküli cipők hordása hozta ki még mindig. Hiába a sok írás, utalás, poszt. A honi erősebbik nem még mindig azt gondolja, jobb ma egy szandi, mint holnap egy titokzoknis loafer. Ne adj isten (De adj, legalább azt!) egy rendes fűzős cipő. Ez a helyzet örök megoldatlan fekete lyukként tátong, a meg nem értett stílus tanácsadók képzeletbeli planétáján. Az ellenállás olyan mértékű, hogy a Jedi legyen a talpán, (mezítláb) aki ezt nem a sötét oldal ármánykodásának tudja be. A zokni legyen veled! 

6, Dupla sorban. Kemény ellenállás van még a kétsoros zakók, öltönyök területén is, és ez is egyfajta stílus beidegződések miatti skrupulus. Sokat hallották gyerekkorukban azok, akik állandó jelleggel támadják, hogy ez bizony csakis a jó alkattal megáldott "adoniszokon" áll megfelelően. Illetve a nagypapák, és a letűnt korszak emberei által hordott "izé". Tudom nem is kellene magyaráznom, hogy ez is az egykor virágkorát élő hazai ruhagyáraknak köszönhetően lett kigyomlálhatatlan a fejek ágyásából. Mert ők akkoriban boldog, boldogtalanra ezt a félreszabott csodát erőltették. A ballagási öltönyök kilencven százaléka ez volt, és szegény elvtársak sem lehettek volna jó káderek, ha nem ebben integettek volna a karzatról a "boldog" május elsejei tömeg felé. Pedig hol van az már! "Nem integetnek, mással vannak elfoglalva." Illetve mások és máshol integetnek. 

  Tudjátok mint, én akkor is boldog leszek, még ha a fene fenét is eszik, mert legalább beszéltünk ebben az évben is, vitatkoztunk ha kellett, és nem hagytuk szó nélkül a dolgokat. Ez pedig jó! Amennyiben nem is tetszik néha az, amit látunk, vagy olvasunk lassan, de talán biztosan, beérik az a meló, amit nagy energiával nyomok felétek. Sor még bővíthető lett volna. A színes vidám zoknik, a még mindig furcsa zsebkendők a zakó felső zsebébe rakva. A túl rövid, vagy túl szűk szabások. A nyaksálak és egyéb úri huncutságok nem is kerületek a reflektorfénybe, de ami késik, az múlik. Közös erővel azon cégekkel, akik segítik a blog, a facebook és instagram oldalam életben maradását, no meg drága fotósom és lelki támaszom FotóGalló-val, futunk neki majd a következő évnek is. (Persze ha lesz értelme!) Kitartó olvasója, és korrektora. Azért, hogy néha borzoljuk az idegrendszert, vagy segítsünk a stílusosabb megjelenésben. Nem megijedni, még nem ez volt az utolsó írás, de közeledve a pezsgős év végi fogadalmak napjához úgy gondoltam jó, ha közösen felidézzük ezeket az emlékeket.

Barátsággal: Tibor