Befejeztem?!

2018.04.25

  Mint amikor Darwin rájött, hogy az evolúció tetején egy majom állt, aki vette a fáradtságot és lemászott a földre, hogy aztán eszközt használva váljon a teremtés koronájává, én is eljutottam oda, hogy arra kell rájönnöm, mennyire maradt a "férfiember" olyannak amilyennek egykor megteremtette a világegyetem ura. Mert nem sok változást nem látok, ami bizakodásra adna okot, és még a talán jobban el lehetek keseredve, mert ennyi betű, és kép lehet felesleges amikor az utcát járva a következők jönnek velem szembe. Hiába  a sok bal, bal, bal! 

A, Rövid zsebes naci, feszes agyonmosott pólóval társítva, ami egy párjában is ritka fekete zoknival és fűzős csoda kalucsnival társul, és az egyed, aki ezt viseli, több kiló felesleggel tölti ki a szett felső részét. Kora beazonosíthatatlan, de inkább közelebb a krisztusi harmincháromhoz. Az outfit, nem a hétvégi bográcsozós, sörbe és felesekbe süllyedő buli szett, hanem maga a munkaruha.

Ismerős? Biztos, mert nem egyedi eset ő sem, mint ahogy a következők sem lesznek azok. 

Lehetne máshogy? Nem hinném.

B, Szandi, és hozzá az elengedhetetlen zokni, feljebb jutva, a combó kiegészül, a régebben még talán rendes cipőt is látott vászon, öltöny nadrággal. Színe semleges csak, hogy a városi dzsungelbe szépen besimuljon, vagyis koszos barna, szürke, fekete. Felül a meleg miatt, természetesen a kockás rövid ujjú ing alkot egységet. Már várnánk a feloldást, hogy ez csakis egy meglett korú bácsika, aki még az ötvenes évekből maradt itt, érdi kiskertjének lakója. De nem! A szett viselője, korunk munkában megfáradt negyvenes férfija. Oldalán az elengedhetetlen "válltasi", ami keresztbe nyúlik el az ing felett.

Ismerős? Igen!

C, A húszas éveibe lépő, de már munkára fogott felnőtté váló férfiú. Nadrág gyanánt, nem vacakol jó lesz mindenhova a megszokott, havi egyszer mosott farmer. Alakja volt egyszer, de már elvesztette, és ezért lóg az amúgy még testalkatára ügyelő fiún. Öv is van, de ez nem lényeges kérdés, mert a cipő szintén, a minden alkalomra jónak tűnő barna árnylatú manapság ismét divattá vált, edzőcipő. A farmert kiegészítve itt is a póló jön, ami vagy feliratos, "parti állat vagyok" vagy szimplán csak seszínű városi rejtőzködő. Illetve a hiába a tavasz, vagy a nyár teljesen fekete. Kellék itt is az munka kiegészítője, a vállpántos táska.  

Nem akarok példa / kép lenni! Fotó : Fotó Galló

  Gondolhatnánk, nem kell az a plusz figyelem és túlzott "piperkőcség", minden reggel, hogy az utcára lépve elinduljunk a napi robot felé. Mert a kényelem, és a "közösen nézzünk ki förtelmesen", megadja az alaphangot, és nem lógunk ki a sorból. Ott állhatunk a busz, villamos megállóban, egy szem sem fog ránk tapadni, nem leszünk megbámulva, hogy nézd már, ez meg minek öltözött, bohóc? Egyek vagyunk a tömeggel, és a tömeget mi alkotjuk. Mi vagyunk a többség. 

  Akkor itt jön el a pillanat, amikor valóban el kell gondolkodnom azon, hogy befejezzem, persze nem a tömegek szónoka vagyok, de pár emberhez eljutott eddig szavam, és mégis süket fülekkel találkoztam. Bennem van a baj, mert nem lehet meggyőzni arról senkit, hogy kiforduljon magából. Inkább választja a megszokott, nem sértek senkit és semmit megjelenést, ahelyett, hogy csak kicsit is, de változtasson a környezete és saját maga megítélésén. Tudjuk, persze nem a ruha teszi az ember. Marad, ami volt, hogy megnyugtassa magát, minek a ruha, minek a hétköznapi elegancia, a stílus. Jó leszek én így, mert azzal nem lettem több, hogy reggel odafigyeltem arra, mit vettem fel meztelen testemre. Akkor tényleg oda jutottunk, hogy az az előember, aki először használt eszközt, nem volt különb nálunk, neki is bőven megfelelt a szőr, ami letakarta csupaszságát, és beilleszkedve védte a környezete támadásaitól. A "mimikri" jól működött akkor is, hát azon ma se változtass. 

Én hátradőltem, nem izgatom magam.

   Van az a mondás, hogy az antiszemitizmus szó jelentését nem ismeri a székely bácsi, de azt tudja igény lenne rá. Itt viszont a stílus, és elegancia szavakkal állunk hasonlóan, mint ő. Tudjuk szükség lenne rá, csak itt a minek is társult hozzá. Egyszóval nekem itt kellene abbahagyni, végre és végleg. Mert minek, ha a falra hányom a menzai borsót.

 Szerintem mindenki öltözőn úgy, ahogy neki az a legkényelmesebb, ne törjem magam azzal, hogy az borzalmasan igénytelen és nem lenne illendő, de legalább az egyedi igényét, és ösztönét kiszolgálta. A föld ettől még holnap is forog, és a nap kisüt, a lányok így is megtalálják a párjukat, és felesleges aggodalom sem lesz elhagyni a barlangot. Valóban befejezzem?! 

Barátsággal: Tibor