Bálint-napi kesergő.

2018.02.12

Nem valódi, de kép.

   Minap teljesen véletlen/vétlen végig szenvedtem egy filmet, amit talán az olaszok és a benne szereplő híres, kevésbé híres színészek valóban csakis a pénzért vállaltak el. Vagyis nagyon remélem, hogy csupán azért. Filmek estében is igaz a mondás, ízlések és pofonok, itt viszont egy hatalmas orrba vágás ért. Aki netán ezek után is szeretné velem vallani a közösséget szenvedések útján, a film címe: Minden út Rómába vezet.  

Tudta, hogy mire vállalkozik?

   Ez most, hogy jön ide a Bálint napi kesergőbe, arra mindjárt rá is fordulok. A szereplők egyre nehezebben viselhető, kínosabbnál - kínosabb jeleneti közt, egy a magyar szinkront is a mélybe döngölő beszélgetése így hangzott a filmben. Vagyis a dramaturgia a csúcsra jutott. 

  Helyszín egy szállodai szoba. Az ágyon évődik a két főszereplő. (Mielőtt rosszra gondolnátok, félig vagy teljesen felöltözve, és mintegy kamaszos pajkossággal, folyatják le a diskurzust.) A jelenetben itt a rendező azt kérte a színészektől, hogy nézzenek mélyen egymás szemébe, és szerelemet imitálva a férfi szólaljon meg előbb.

Férfi: "Még mindig olyan jó az alakod, hogy "sunáznám"! "

Nő: (Kacag, bár itt az eredeti szöveg nem ez lehetett, nagy valószínűséggel.) "Jaj ne mondj ilyent!" 

  Ennyi nem több. Majd egy párnacsatában végződik ez a nagyon kellemetlen jelent sor, amit aztán még számos "hasonlóan magas röptű" beszélgetés követ. És itt jött a gondolat, hogy a Tibor Stílus Lapja, Bálint nap alkalmával/közeledtével ne csak a rácsmintákról, a cipő és zokni szoros kapcsolatáról, és nyakkendők színvilágának egyetemes helyzetéről értekezzék. Mert minek lennének, azok a helyén, ha egy mondatban tesszük tönkre az összképet, romboljuk le két kezünk munkáját, a szájunkból elhangzó hasonló szavakkal. Itt utalva a fent idézett "szerelmetes" beszélgetésre.  

Csitt, jobb ha hallgatsz!

  A stílus maga az ember. Hány alkalommal kell ezt leírni, és mondani, hogy aztán akár egy film, vagy a televízióból áradó éjjel - nappal Pumped Gabóba oltott "aBerki", és tettestársai vágják le a még serkenőben sem lévő stílus virágokat? Itt a szavaknak ereje van, ami aztán tettekben valósul meg. Goromba tettekben. 

  A Valentin nap, ami leánykori nevén még Bálint volt, mára a csokigyártók, virágárusok, és lufi eregető kisiparosok, rózsaszín álomvilág kreálmányainak vált áldozatává. Elveszett a szerelem előtti/utáni udvarlással, és majdan együttéléssel járó stílus, mert mivel intézzük el a dolgot, vagy tudjuk el ;"Sunáználak". "WTF"??? Se több, se kevesebb. Viszont lesz csoki meg lufi! (De csak az kap csokit, aki kér, tehát tessék kérni!) Kedves csokinyuszilányok, kell több nektek, vagy ez is elég a boldogsághoz?   

Az insta lány magánya.

   Aztán ha már itt tartunk, az ajtóban nem engedjük előre a gyengébb nem képviselőjét, még akkor sem, ha ő lenne a "sunázásuk" kiszemeltje. Nem adjuk fel rá a kabátját, nem húzzuk ki a széket az asztalnál, ha le szeretne ülni. Állunk bután, ha távozásakor ki kellene kísérni. Ott az ajtó, húzd be magad után. Nem köszönünk neki előre, vagy ha igen mára elfeledjük, még ha korban közel áll hozzánk, hogy nem a szia, cső, helló a megszólítás, hanem az avítt "kézét csókolom". Jobb esetben a "jó napot kívánok". Hol van az már, hogy a bort magunknak töltjük ki először, majd a hölgynek. 

Pedig, hogy oda, meg vissza vagyunk értük!
Pedig, hogy oda, meg vissza vagyunk értük!

  Helyette vesszük a csokivirágot, és lufinyuszit. Nesze, és ennek is örülj, mert ez van! Tudom a régen volt már az, hogy a gyerekszoba mellett a szülők is tettek volna hozzá valamit, hogy ne gaz nőjön, hanem talán egy udvarias, elemi alapokkal, és társas együttélés szabályaival tisztában lévő ember emelkedjen ki az átlagból. Neveli azt az iskola, meg a tévé és a mozi. Valami Amerika. Legyen ennyi elég. Lehet ennyi elég? 

Hoztál gyémántot is drága? Drága!
Hoztál gyémántot is drága? Drága!

  Sorolhatnám még, hogy a Valentin, vagy Bálint napon, ne az instant világ celeb lányainak 1 000 000 000 szálas rózsakosaras ál boldogságai legyenek a mérvadók, hanem azok az apróságok, amitől stílusa lesz a szerelemnek is. Csak remélem, hogy a blog és az oldal követői, nem "sunáznának" csupán!

Nem, nem remélem; tudom!  

Barátsággal : Tibor