Az első öltöny, az egyetlen az utolsó …

2020.07.22
Az ideális gardrób
Az ideális gardrób

   Ha megnéznénk egy nem reprezentatív kutatás adatait, arra vonatkozóan, hogy egy átlag magyar férfi hány öltönyt "fogyaszt el" az élete során, nagyjából arra jutnánk, hogy ez pontosan; két és fél. Se több se kevesebb. 

   Miért? (Nem annyira bonyolult, mint az, hogy miért pont 42 az életre, világmindenségre és mindenre, bájdövéj Galaxis utikalauz stopposoknak.)

  Magyarázom; az első általában az, amit szalagavató vagy ballagás esetén készítettnek el, vagy vásárolnak meg konfekció jelleggel. Ez darab aztán gyakran elkíséri útján a pocakosodó felnőtté apucivá serdülő férfit. Aztán amikor a baráti társaság egy - egy tagja rabigába hajtja fejét és megnősül és vagy férjhez megy, ezt az öltönyt próbálja magára feszegetni cipőkanálla a delikvens, hogy aztán ebben pompázzék a násznép között. Itt két út lehetséges, vagy nem megy már fel sehogy, még vazelinnel sem, tehát vagy kell egy új öltöny, vagy jó lesz oda a farmer és jobbára fehér ing kombó. Az utóbbi adja aztán azt a "színes forgatagot", amit sok - sok esküvős fotón látni hazai terepen. 

Neki nem pocak gondjai voltak ...
Neki nem pocak gondjai voltak ...

  A második lépés az öltöny vásárlás felé, ha új munkahelyre vagy annak megszerzésé a cél az egyes számmal jelölt egyed számára. Itt már kénytelen valóban meglépni a megléphetetlent, mert kell a megjelenés. Sajnos ekkor szüli a legrosszabb döntéseket az elhamarkodott kapkodás. Mert túlméretezett és anyagában vállalhatatlan rapid megoldás kerül le az egyik fast fashion üzlet gondolájáról, hogy "jó lesz az majd belehízol" gondolat szerint, és vagy épp költségkímélés fontos ám célra nem vezető szempontját figyelembe véve, pont kerüljön a dolgok végére. Viszont legalább lett öltöny az új irodába, vagy a HR-s megbeszélésre.  

Érdekesen néznek rád, ha nem stimmel a méret ...
Érdekesen néznek rád, ha nem stimmel a méret ...

   Harmadik, akarom mondani a kettő után a feledik megoldás, amikor a delikvens, úgy gondolja, letudjuk az esküvős öltönnyel az összes jövendőbéli öltöny vásárlást, és abból a szempontból nézi ki vőlegényi outfitjét, hogy az majd a sírig, vagy majd a sírba esve is elkísérje. Az örök darabok így lesznek állandó barátaink. Míg az anyag bírja, a ragasztás el nem engedi, vagy a cérna nem feslik fel véglegesen, illetve még azontúl is.

   Így jön ki tehát a kettő és fél öltöny per magyar pasi. Remek dolgok ezek, és szerintem sokan vannak, akik séróból magukra ismernek a felsorolás alapján. Pedig nem így kellene történnie, sőt mi több pont, hogy nem ez lenne a megfelelő út!  

Munkaruha, hétköznapi viselet is egyben.
Munkaruha, hétköznapi viselet is egyben.

  Én úgy gondlom, hogy nem kell ennek nagy feneket keríteni, legalább azon férfitársaimnak lehetne mélyebben a zsebébe nyúlniuk, akiknek ez az úgynevezett munkaruhájuk, bár ne rohanjanak rögvest a legdrágább "bespoke" szalonba fejvesztve, mert legtöbb esetben (tisztelet a kivételnek, és az meg erősíti a szabályt) ezeknek nagyobb a füstje, mint a lángja. Jó megoldás lehet a méretes szabóság, vagy egy - egy magasabb színvonalú fast fashion márka is. Amúgy azok számára sem lenne baj, akiknek nem kötelező az öltöny, hogy legyen pár darab a gardróbban, csak gondolva arra, hogy nem mindig  "ünnepi ruha" az öltöny. Higgyetek nekem nem felesleges kiadás, és ez így már nem csak úgy lóg majd magányosan a szekrényetekben. Bár sajnos mint tudjuk, mi itt Európa keleti felén, hogy egy jó farmer mindenhova megfelelő, de azért azt is értsük meg, hogy közben ez mennyire ciki is.

A fast fashion sem kutya ...
A fast fashion sem kutya ...

  Nem kell 42, de ha belegondolunk a két és fél, egy életen át tartó számmisztikába, hamar rá kellene jönni, hogy itt valami nagyon nem stimmel. A gond az, hogy nem is a pénz a legnagyobb gátja, hogy több öltönye legyen a férfiaknak, hanem inkább a félelem attól, hogy mire is lehet majd használni, hacsak nem lesz állandó "esküvő és tűzoltómajális" az élet.

  Sorolhatnám, hogy az öltöny a hétköznapok szettje is lehetne, de ezzel csak erősíteném az sztereotípiát, hogy ez már nem az avítt múlt, ahol a férfiak csak "élrevasaltan" voltak elfogadottak. Itt már a mindent és mindenhová elfogadó gondolat ural. Közben pedig mégsem ... 

Nyakkendő nélkül is.
Nyakkendő nélkül is.

  Jó lenne becsületet adni újból az öltönyöknek, és nem csak a feszes stílusú megjelenés esetén gondolnánk rá. Egy "jó" öltöny tartást ad, még a hétköznapias megjelenéseink során is. Miért is kell akkor belesimulni a középszerű napok unalmába, ha van rá egy kézzel fogható megoldás akár még a fast fashiont áruló üzletekből is. Bátran nyúljunk újból a két vagy háromrészes megoldásokhoz, így növelve a két és fél darabszámot, akár négyre vagy ötre vagy még többre. Én már rég letettem a voksom az öltönyök mellett, lehet vállalva ezzel, hogy régimódi vagyok, de hát kit érdekel ez ... A fejvesztett haladás, nem minden esetben vezet célra!

Barátsággal; 

Tibor