A szükséges jó, ami nem rossz.

2018.12.01

Következő "állomás".
Következő "állomás".

  Miért van még dolgom? Van értelme annak, amit a blogon és az összes képes közösségi megosztó felületen művelek? A kérdések jogosak, de ma összefoglalom miért is van még őt év távlatából annak a "munkának" értelme, amit én annak nevezek, bár ez már inkább egyfajta drogos szenvedélybetegség. Nagyon nehéz belőle kigyógyulni. Nem is akarok. "Csodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán - s megérted!" ( Kosztolányi Dezső ) 

A kávé megint lefőtt! Isszuk is.
A kávé megint lefőtt! Isszuk is.

Azért mert!

  • "Urban fashion" néven viseli a férfitársadalom nagyobbik része még midig, a több számmal nagyobb és kitaposott szárú farmert.
  • Az öltönyök állapota és minősége egy - egy családi, közösségi és egyéb nyilvános ünnepeken, kimeríti a vizuális terrorizmus kategóriáját.
  • Az ingek közt ott virít, pedig nagy piros betűvel meg van jelölve, hogy tilos lenne, de mégis bátran és hetykén hordják, a rövid ujjú változatot öltönyhöz és zakó alatt nyakkendővel viselve. (Rossz ügynök beidegződés!)
  • A szandál és szerelmes párja a zokni, soha nem megy ki a "divatból", örökös tagságot váltva ki magának a slendrián megjelenések közt. Tavasszal, nyáron az első napsütötte délelőttön lesből támadva jön. 
  • A cipő, és a hozzá színben passzoló övek hiánya, még midig feneketlen űrt hagy maga után, hogy aztán többek essenek ismét, és ismét ebbe a virtuális gödörbe, kimászni sem tudnak, mert annyira élvezik az ottlétet. 
  • A zoknik hossza sajnos még mindig nincs egyenes arányban a nadrágszár hosszával, így szabad teret ad a kivillanó férfibokáknak, vagy úgy oldják meg a zoknihossz problémát, hogy a nadrág szára marad irgalmatlan hosszú. 
  • A nadrágszár, ha már téma, harmonika füllel nem hallható, de látványban annál erősebb kifejezőképessége, mint a férfiak általános és elfogadott megjelenése. Mellette többen állnak ki, mint ellene ... Hiszen annyira praktikus, hogy nem kell félni a felvarratás macerájától.
  • Az öltönyök, zakók, ingek méretezési problémája, haladva a legeslegbővebb felé, mint a legkényelmesebb út, hogy abban lehessen majd esetleg végső nyugalomra is kísérni a vásárlóját. Nem baj az ha nagyobb majd szépen belehízol úgyis, ez a gondolat vezérli a döntéshozót. ( Anya, barátnő, feleség ... ) 
  • A kifogások arra, hogy miért nem szabad költeni a férfiaknak a divatos, elegáns és stílusos megjelenésre. Túl drága, luxus, úgyis kihízom, ki megy a divatból, megszólnak, buzis. 
  • A divat és stílus a luxus kiadások egyike, holott ennél ezerszer többet dob ki egy átlag férfi "okoskütyükre", autó bizbaszokra, és minden másra, ami kb. annyira felesleges, mint az előre sározott és megtépett farmer, amin persze jót röhögünk, és jelzem tényleg jogosan.
  • A lezser, sportos megjelenés keverése azokon a ponton, helyeken, ahol ez inkább ciki, mint bátor. Tudjátok a cigány lova is bátor ...
  • Az utcakép, ami nem csak a kevésbé forgalmas helyeket illeti, hanem a frekventált területeket is; a kép, ami öltözködésben és stílusban határozhatja meg egy város arculatát, a házak, az utcabútorok mellett, manapság még midig inkább szomorú, mint vidám. Fekete, szürke és annak keverékéből álló színek viselése a példa. 
  • Hiába van pénz, ha az nem társul szépérzékkel, eleganciával. A luxusautókból előugró "divat terrorista" képe gondolom mindenkinek megvan. Nem baj az, ha az egy főre eső pufi dzseki száma növekszik, hiszen ez a terndi, mondhatni egyenruha. 
  • 2018 után jön, ha új lapot húzunk rá 2019, és talán 2020 is, 21 és nyertem, de olyan lassan változnak a felsorolt és persze számos egyéb dologgal kiegészíthető ügyek, hogy a csiga is megnyerné velük szemben az ebsomi derbyt. "Mert a csiga meg huss", szól a szakállas viccben az öreg bácsika. 
Még mindig inkább optimista, mint pesszimista leszek. Jöttök velem?
Még mindig inkább optimista, mint pesszimista leszek. Jöttök velem?

  Azt hiszem lesz még munka dögivel, és ha az kellemetlen is, én néha bosszantó, hogy ugyanazokról szól majd megint, és még midig minden blogbejegyzés, ez nem a véletlen műve lesz. Mert, ha tényleg a csiga győz, és mi maradunk le utána, akkor sem szabad feladni a harcot. Ha nyertem legalább egy, magára jobban figyelő férfit, fiút, akkor már azt mondhatom megérte a "belefeccölt" meló. Hiszen a szenvedélyem az új és szép dolgok iránt, -  néha ugyan apátival társul - , akkor mégsem a tunyaság győz, hanem a szépérzék, és annak továbbadása. Így hát barátaim, nincs más dolgom, mint előre, hogy aztán legyen is az, aki ezt értse, megfogadja vagy épp még kedvelje is. A feladat közös érdek kellene, hogy legyen, mert ha egy megváltozott, többen is követhetik. (Romlás útján? Nem hinném!) 

Barátsággal: Tibor