A divat nem korfüggő!

2018.05.17

Ernyey Béla (75)

  Lám, lám nem csak egy szurikáta halála, de egy "korosodó" magyar színész stílusa, és öltözködése is verheti a habot a web lábvíz langyosságú lavórjában. Óriási felháborodást keltett, Ernyey Béla outfitje, írja az "újság".   Erre tollat, akarom mondani klaviatúrát ragad a nagyérdemű, és veszett mód ugrik neki a képét a facebookon megosztó sztárnak. Mondhatni elementáris dühvel adnak az egynapos kurzusos divat és stílus guruk tanácsot az idén 75. betöltött színészúrnak. Kellett ez neki?  

Rövid a naci Béla! (kép: Ernyey Béla facebook )

  A kép alapján, rögvest rohamot kaptak azok, akik a színek ellenségei, és azok is, akik a nadrágszár hossz rövidsége miatt kapnak rángófrászt, vagy épp a mokaszin zokni nélküli hordásának tiltakozói. A harc leginkább attól durvult el, mert sokan úgy gondolják, hogy Ernyey Béla nem a korának megfelelő szettet vettem magára, és úgy tesz mintha az örök fiatalság elixírének titkos őrzője lenne. Vagyis, ha hetven felett vagy, legyél nagypapa vagy legalábbis kopott öltönyösen slampos. Ahogy, azt itt megszoktuk és punktum! Minek az a nagy kivagyiság, meg amúgy is. És itt elakadtak az érvek, mert azt azért nehéz lenne ilyen múlttal rendelkező sztárra fogni, hogy ne adj isten meleg, mert ez lehetett volna még a végső adu ász, azok kezében, akik virtuális vitriolt isznak reggelire a sóskifli mellé. 

Ikonikus alak, akinek szettjei trendet teremtettek a neten, 80 felett.

   Ez a rövid, ám nem világrendszereket megrengető hír, ismét adta számomra az apropót, hogy egy régebbi írásom ide vonatkozó részét beemeljem. "A fiatalság olyan hiba, amiről az idő, sajnos, túl hamar leszoktatja az embert."

(Agatha Christie)

Jól mondja a krimik királynője. A kor adottság, de nem betegség, és nem lehet akadálya annak, hogy mit tartunk elegánsnak, vagy épp a saját ízlésünknek megfelelőnek. Vagyis, ha a testi és szellemi adottságaim olyan állapotban vannak, hogy még 140 évesen is úgy nézek ki mint, aki legalább 90-n, nyugodtan öltözhetem úgy, mint egy nyolcvanas. Ellenben, ha ezek az adottságaim, már a hanyatló kormommal együtt elenyésztek, jobb, ha nem erőltetem a témát. Természetesen Ernyey művész úr esetében a kor semleges tényező, mert alkatilag és szellemileg is annyira fitt és fiatalos, hogy ráver némely mai harmincas, vagy negyvenes férfitársára. (Mondhatják, mással nagyon nem is kellett neki foglalkoznia mint, hogy jól tartsa magát.) Közben a zárójel nyitása után, jelezném halkan, nem lenne ez a többi férfinek is iránymutató? Na de hagyjuk is, mert a jó kifogások sorjáznának gyorsan, pikk pakk. 

Ő sem egy "csitri".

  "Száz Bélának" is egy a vége, én amondó vagyok, hogy ebben a stílus és divat tematikát érintő "fajsúlyos kérdésben" a művész úr mellé kell, hogy álljak. Mert kérdem, hogy mi a gond azzal, ha nem hagyjuk el magunkat, adjuk magunkat a korai enyészetnek, és ha tudunk maradunk örök fiataloknak? Semmi, maximum az, amit Ernyey Béla is írt, konkrétan ő köszöni szépen, de magasról tesz azokra, akik kritizálják, és még jól is jön, ha van egy kis pezsgés körülötte és a nem rég megjelent stílus könyve körül. 

Zoknihossz.

 Mert mint a marketing alapszabály is kimondja, a negatív reklám is reklám. Csak legyen belőle sok, és beszéljenek róla. Na ennyivel én is hozzájárultam a dologhoz. Hova küldjem a számlát?  

Barátsággal: Tibor